Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek ez így normális? Mit tanácsoltok?
Elég fura erről egy ilyen oldalon írni, de érdekelne a véleményetek/tanácsotok. Az a helyzet, hogy úgy érzem, hogy alkalmatlan vagyok bármiféle párkapcsolatra, miközben vágyok rá. Eddig két barátom volt, de egyikkel sem feküdtem le. Az elsőbe nem is voltam igazán szerelmes, a másodikba nagyon, de aztán hatalmas csalódást okozott nekem. Amíg velük voltam, akkor is mindig furán éreztem magam. Sokszor elképzeltem, hogy mit fogunk csinálni, de a végén sosem akartam, talán azért mert féltem, de közben nagyon is vágytam rá. De mindig valahogy azt éreztem, hogy idegenek. Olyan érzésem volt velük kapcsolatban, mintha egy vadidegen emberrel lennék, még 2-3 hónap elmúltával is. De vonzódtam hozzájuk, de ezt éreztem (még annál is, akibe nagyon nagyon szerelmes voltam). És valahogy úgy érzem, hogy olyan igazi kapcsolatot csak olyan emberrel tudnék kialakítani, akivel előtte már egy ideje barátok voltunk. Tudom, hogy hülyén hangzik.
Egyébként emiatt, bárki kezdeményezik nálam (szerencsémre előfordul néha), egyből elutasítom. Mert azt érzem, hogy úgy is az lesz a vége, mint az előző kettőnek. És amikor valaki közeledik "úgy" felém, akkor mindig úgy érzem, mintha el akarná adni magát nekem. Olyan mű. És most nem a rámenősségre gondolok, hanem ha érzem, hogy valaki konkrétan és csakis kifejezetten párkapcsolatot (vagy szexet...) akar velem, még csak meg sem akar ismerni előtte. És ez mindig bennem van. Nem tudom, hogyan tudnék nyitottabb lenni. De lehet, hogy nem is kéne nyitottabbá válnom, jó ez így, és inkább várjak, amíg lesz olyan, akivel kapcsolatban nem így érzek? Köszönöm a válaszaitokat! 19/L
válasza:Hú neharagudj,de annyira kevés még a tapasztalatod,hogy teljesen normális amit írsz:)
Még van időd:) A szüzességed érdemes olyannal elveszteni,akit igazán szeretsz.Hidd el tudni fogod,milyen az ha tényleg szerelmes vagy valakibe és viszontszeretnek!
válasza:Szia! Szerintem az a baj, hogy már akkor rágörcsölsz, amikor még nem is történt semmi. Mi lenne, ha inkább lazítanál, és úgy viszonyulnál ezekhez a dolgokhoz, mint ismerkedés, egy laza kapcsolat kezdete? Nem kell a jövőn gondolkozni, hogy majd mi lesz. Élvezd az aktuális pillanatokat:) Egyébként, korábban nem ért valami trauma, megrászkódtatás, ami ezt kiválthatná? Lehet ha vissza tudnád vezetni ezt valahova, és azt elengednéd, esetleg megbocsájtanál az illetőnek, átgondolnád, ez elmúlna:)
Elmesélem az én sztorimat, röviden.. Még az akkori párommal voltam együtt, akivel hanyatlott a kapcsolatunk.. Egyik este kaptam egy jelentéktelen levelet, egy ismeretlen fiútól. Mai napig levelezünk, ez 7 hónapja volt. Találkoztunk is, mert egy városban élünk. Mint haverok, kb rá 2hétre, végülis véletlenszerűen, majd később egyeztettünk. Tudta hogy van barátom, látott is minket együtt. Egyikőnk sem gondolt semmi komolyabbra:) Aztán teltek múltak a napok, arra keltem, arra feküdtem, hogy átleveleztük a napot. Közben a barátommal is szakítottunk. Nyáron felmentem hozzá a városba, mert nyáriszünetemet nem ott töltöttem. Egész délután elhülyéskedtünk, megnéztünk egy filmet, majd elcsattant az első csók. Spontán. Mindketten akartuk. Pedig nem is számítottunk rá. Azóta is minden nap vagy találkozunk, vagy levelezünk. Szeretjük és ismerjük egymást, megbízunk a másikban. Ezt így is lehet csinálni:) Nade, nemvagyok egy nagy bölcs, csak egy tizennyolcéves lány:) remélem érthetőre sikerült amit írtam, és bocsánat a hosszáért:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!