Lányok miért nem szoktátok értékelni az olyan fiúkat aki egy kicsit jobban foglalkozik veletek?

Nos, az a baj, hogy mi lányok mindig rossz pasiba szeretünk bele, olyanokba akik tojnak ránk! De mégis megteszünk értük bármit, mert "ooolyan édesek". Ez pusztán hülye csajos logika! :/ Ha viszont a pasi nyomul úgy érezzük, hogy elveszik a szabadságunk, amit viszont nem szeretünk!

De ez csak személyes vélemény!

Erre szokták mondani:Kell a jó?

Nem!

Kell a rossz?

Kell hát!!

És ez tényleg igy van,minél rosszabb,annál jobban kell!!

Ezt az irást már nem tudom hol láttam régen:

Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk. Akik sosem

javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig

átvernek, így sajnos sosem unalmasak.

Á, dehogy változnak. Kicsit még meg is aláznak.

Várni kell rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor,

hogy elegünk legyen belőlük. Stratégiájuk

kipróbált, kidolgozott.

Csókjuk kábító, begyakorolt.

Ők azok, akikért élni, halni kell. Akikért

biológiai óránk robban. Akiket kerülünk, mégis

mindig beléjük botlunk. Ha választani kell, őket

választjuk.

A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából.

Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de

valahogy nem ilyet akarunk. Legalábbis nem készen.

Szóval rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó

legyen hatásunkra. És maradjon is olyan, hogy a

többi nőre már ne legyen hatással.

Esküszöm, nem értem magunkat.

Csoda, hogy szegény jófiúk belerokkannak a

próbálkozásba? A rosszak nem, mert ők nem is

akarnak érteni minket. Csak mi őket. Ördögi kör ez.

Lassan jobban értem a férfiakat, mint a nőket...

És szerintem nagyon igaz általába,de azért nem minden nőnél!

Én pl csak fiatalkoromban bolondultam az ilyenekért,de ahogy növők és egyre komolyabb leszek,azért már másra van szükségem ...szerintem ezzel nemcsak én vagyok igy!A mostani barátom imád,törödik velem én vagyok a mindene,és én is imádom!Végre felhőtlenül boldog vagyok,nem úgy,mint rég amikor a régi "rosszfiú" barátom állanóan siratott és s.art a fejemre...

Ez általánosítás. Persze, hisz ez az oldal általánosíttat. :D De én nem vagyok átlagos lány. (Ezt mindigis tudtam :P)

Én igenis szeretem, ha foglalkoznak velem, ha érzem, hogy fontos vagyok, ha számíthatok valakire, és tudom, az a valaki is számít rám.

Volt olyan barátom, aki annyit se törődött velem, mint az anyajegyeivel, nem is maradtunk sokáig együtt. Bár, az igaz, hogy próbáltam őt "megszelídíteni", foglalkozni vele, elérni, hogy fontos legyek neki, ez sikertelen volt.

És most olyan párom van, aki mellett érzem, hogy élek, de azt is érzem, hogy nő vagyok. Jó vele lenni.

Az sem jó, ha a másikat megfojtod a szereteteddel, és nem hagyod levegőhöz jutni, de azért két ember azért van egymással, mert törődnek egymással, szeretik egymást.