Szerelem után mért nem bír elengedni és mért fél attól, hogy elveszít?

Ha azt mondja hogy nem tudja hogy szerelmes e,akkor az sajnos egyenlő egy jó nagy NEMMEL,aki már nem tudja hogy az e,az már tuti nem szerelmes!!!

Ja és még annyit tennék hozzá mert az lemaradt hogy ha valaki igazán szerelmes az bizony képes áldozatokat hozni,tehát én azt mondom hogy ő tuti nem szerelmes,maximum szeret téged,plusz ha szerelmes lenne akkor nem veszekedne ilyeneken hanem természetes lenne neki hogy összetartoztok és bármit megtenne azért hogy együtt legyetek bármi áron is.Szóval bocsi hogy ezt mondom de minden az ellen szól hogy ő nem szerelmes maximum szeret...

lehet, az elsőnek van igaza, de én leírom a saját történetemet. Nem tartom magamat „normális” nőnek, mert olyanokra vágyom, amire nm hiszem, hogy bárkimás is. Most itt olyanokra gondolok, hogy „szeretek” szerelmi bánatban szenvedni, meg régebben éreztem olyat, hogy mindig másra vágytam, mint aki velem volt. És ha ővele összejöttem, megint mást szerettem volna. Ma már nincs ilyen, lassan egy éves kapcsolatban élek. De még a kapcsolatunk „közepe-táján” is voltam úgy, hogy már nem éreztem azt a nagy lángoló szerelmet, előtérbe kerültek nálam a párom hibái, és elbizonytalnodtam. Vajon szeretem? Isten bizony, nem tudtam. El kellett őt veszítenem ahhoz, hogy rájöjjek, mennyire szeretem. Nomármost a te tabátnődet te ismered, csak azért írtam le, mert gondolom mindenki más az ellenkezőjét fogja írni, márpedig szerettem volna, hogy tudd: ilyen is van.