Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon zűrzavaros most az életem, mi lenne a helyes megoldás?
Szeretnék pár elfogulatlan embert meghallgatni a problémámmal kapcsolatban. Kérlek, olvasd el és segíts, ha van egy kis időd!
21 éves lány vagyok, és másfél éve vagyok együtt a 22 éves barátommal. Nagyon összeillünk, és örülök, hogy egymásra találtunk. Komoly (lenne) a dolog, közös jövőt tervezünk, stb., csak ahogy az lenni szokott, rossz helyen, rossz időben...
Mindketten egyetemisták vagyunk, de teljesen más háttérrel rendelkezünk.
- Ő a fővárosban született, így a szüleivel él, vagyis minden hónapban kap valamennyi ösztöndíjat, amivel azt csinál, amit akar. Nem élnek kacsalábon forgó palotában, de sosem volt rászorulva arra, hogy dolgozzon.
- Én vidékről kerültem fel, szegény családból. Kollégiumot kell fizetnem és persze a kaját, amit nem fedez az ösztöndíj, ezért a szabadidőm minden percét diákmunkára áldozom. Így jövök ki szűkösen 1 hónapban.
Tudni kell még, hogy 45 kreditet teljesítek minden félévben, hogy az átlagom maximális legyen, ami garantálja a legmagasabb ösztöndíjat, és a kollégiumot. Ezek nélkül a mehetnék a híd alá.
A fő problémát az okozza, hogy a napom reggel 6tól este 8ig tart, eddig egyetem/munka. Majd este tanulás 2-3 órát. Hétvégén szintén diákmunka.
Amit szeretnék még ezen kívül (de nincs már rá időm):
- sportolni
- 1 órát "lustálkodni" legalább
- főzni
- a (lassan kihalóban lévő) baráti kapcsolataim ápolni
És a legfontosabb: Vele lenni, ami mostanában heti 1-2x félórára korlátozódik, amikor este hulla fáradtan átmegyek hozzá, majd fél óra beszélgetés után kidőlök és reggelig alszom.
Emiatt kezdünk eltávolodni egymástól, mert bennem nagy feszültség van egyrészt azért, hogy Őt sem láthatom gyakrabban, másrészt, hogy gyakorlatilag SEMMI időm nincs magamra. Ő megérti a helyzetet, sokszor ajánlotta már fel, hogy járjak hozzájuk enni mindig és akkor nem kéne annyit dolgoznom (nem szeretnék kitartott lenni).
Mostanában viszont már mondogatja, hogy alig látjuk egymást és amikor vele vagyok, se vagyok vele igazán... én pedig csak sodródom az eseményekkel, miközben hulla vagyok hetek óta, és azt vettem észre, hogy elhúzódom tőle... nem megyek át hozzá... ha együtt vagyunk, csak ülök és nem szólalok meg... egyébként meg esténként sokszor sírok, hogy miért nincs egy kicsivel több időm Vele :(
Nem értem magam, hogy miért így reagálok, és legszívesebben pofántörölném magam, hogy alig lát, és akkor is így viselkedem vele (Ő pedig olyan rendes, hogy nem haragszik meg rám)...
Sokat gondolkoztam, és megfordult bennem, hogy lehet, hogy nem lenne sokkal egyszerűbb Nélküle az életem, de talán megkímélném Őt is és magamat is ezektől a semmilyen-találkáktól. De ha kimondanám, hogy vége, még egy normális indokot se tudnék felhozni, mert szeretem. És ha vége lenne, teljesen összeomlanék, és biztos vagyok benne, hogy Ő is. De talán könnyebb lenne mindkettőnknek.
Mit tennétek a helyemben?
Miért viselkedek így Vele, ha szeretem?
Ez így nem ok, de ha folytatjuk, hogy lehetne helyrehozni magamban ezt a zűrzavart?
Bocsánat, ha összeszedetlen voltam, de nem tudom, mit gondoljak :(
válasza:Fent tudjátok tartani ezt a kapcsolatot amíg lediplomáztok ?
Utána talán könnyebb lenne.
válasza:ez most egy nehéz időszak az életedben. fogd fel úgy, mint próbatételt. a kapcsolatod ha kibírja, jó, de ha nem bírja ki, akkor legalább most kiderül, hogy nehézségek esetén nem működik az ügy. hidd el, az első gyerek is fog ennyi strapával járni, sőt...főleg, ha korán vissza kell menned dolgozni.
29/N
neki 1,5 év a diploma, nekem 2,5. úgy terveztük, hogy utána közösen veszünk egy pici lakást és összeköltözünk :)
úgy érzem, hogy Ő kibírná (sokszor biztosított róla), csak nekem mondják fel az idegeim meg a lelkiismeretem a szolgálatot. Nem akarom megbántani és mivel mégis ezt teszem (akaratomon kívül) szemétnek érzem magam. És egyáltalán nem értem, miért viselkedek úgy mint egy 5 éves óvodás, de valahogy mindig kijön rajtam a feszültség :(
illetve fél év múlva BSc diplomám lesz, és egy cég érdeklődött irántam, hogy lennék-e náluk suli mellett gyakornok. Ami azt jelentené, hogy mérnöki órabérrel dolgoznék, vagyis fele annyi munkával picit többet keresnék mint most :)
Végülis akkor fél év, nem oldódik meg még akkor sem, de lényegesen javulhat a helyzet.
válasza:Hétvégén is reggeltől estig dolgozol? Akkor sem jut 2-3 óra magatokra? Attól, hogy egyszer-egyszer náluk eszel, nem leszel kitartott. Talán meg is sértődnek, ha mindig visszautasítod őket.
Ha tényleg nem jut semmi időd élni, akkor gondolkozhatnál más képzési formán. Sok szakot levelező tagozaton is lehet tanulni. Vagy maradsz nappalin, de úgy, hogy egy félév csak munka, egy félév csak tanulás. A szüleid tényleg egy fillérrel sem tudnak támogatni?
válasza:
válasza:Már ne is haragudj , de te egy tipikus nő vagy aki mindenből nagy ügyet csinál ! Miért szakítanál vele ? ( Normális vagy )?? Jó érzés az önmarcangolás ??? Élvezed ?
Figyelj ! Higgadj le és gondold át újra .
Szakítani nincs értelme . Hogy miért vagy bolond amikor vele vagy ? azért mert sokat agyalsz ! Ne agyalj ! Nem nézel te túl sok romantic csatornát , Hozé Luszilinda ?
Te nő vagy vagy nem? Akkor meg viselkedj úgy mint egy nő!
Miért nem jársz hozzá kajálni ? Ő szívesen adná , de te akarod hordani a nadrágod , mert neked van valami hülye bizonyítási kényszered felé ! Ha az én szerelmem lenne ilyen helyzetben akkor addig enne nálam ameddig csak kell . Pff Hisztérika !
Egy igazi nő kihasználja a férfit és egy igazi férfi hagyja! (mellesleg megjegyzem ez nem kihasználás )
Képzeld én is tanulok és dolgozom egyszerre és még sincsenek ilyen elvetemült gondolataim mint neked !
Én is szívok mint sok más ember és mégsem rúgok föl mindent .
Dráma szakkörre jársz ?
Szedd össze magad és próbáld meg élvezni az életet , mert a szép éveid elrepülnek pik pak és aztán siránkozhatsz szóval akkor basz-ha-tod!
De azért ari vagy ,.
Üdv apen
1.15: a hétvége valamivel jobb, bár akkor 12órázok, plusz bepótolom a hétközben felgyülemlett tanulnivalót. ezért is írtam, hogy ha át is megyek hozzá, kb azonnal elalszom. Pedig napi 3-4 kv az alap :(
Mondjuk úgy, sokadik (pontosabban első, de utánam sokan jönnek) gyerek vagyok a családban, örültek a szülők, hogy ahogy elmentem, 1 szájjal kevesebbet kell etetni. Így is akad, hogy én adok pénzt haza, ha húgomnak kell vmit fizetni a suliban.
Most már fél év van az alapdiplomáig, nincs az az isten, hogy 3 év munkámat csak úgy eldobjam egy lazább egyetemért... ha meglesz a BSc, azzal el tudok helyezkedni részmunkaidőben valahol (nem 400 ft-os órabéren) és sokkal könnyebb lesz :)
1.20:
khm, 3 éve nem néztem tévét, de te tudod :D
nem, nem fogok hozzájuk járni folyton enni. ok, hogy néha ott vacsizom, de ha minden nap reggeli-ebéd-vacsit ott akarnék enni, akkor a távolság miatt akár oda is költözhetnék egyből (nem akarok). Az azért már kihasználás nem?
Másrészt nem marcangolom magam, pont azt latolgatom, hogy melyik a rosszabb? Hagyni, hogy besokalljunk ettől az állapottól, vagy most véget vetni ennek? Utóbbi esetben nekem pl. könnyebb lenne többi dologra összpontosítani (nem rágódnék folyton azon, hogy mi lesz hetek múlva, meg hogy hogy osszam be az időm), ő meg találhatna egy problémamentesebb csajt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!