Fiúk, férfiak! Ti hogyan működtök egy kapcsolatban ilyen tekintetben?

22 éves vagyok, lány. Komoly, hosszú kapcsolatom nem volt még. A barátom 25 éves, 5 hónapja vagyunk együtt. Tudom, nem nagy idő még, de én nagyon ragaszkodom hozzá.

Két dolog zavar nagyon. Az egyik, hogy soha nem beszél az érzéseiről és a szándékairól, se arról, hogy ő hogyan látja a kapcsolatunkat. Szavakkal abszolút semmit nem mond. Annyit sem, hogy hiányoztam, semmit. Akár személyesen, akár telefonon beszél velem, vagy ha e-mailt ír: mintha egy ismerősével beszélne. Nem sétál velem kézen fogva az utcán, nem ölel át csak úgy, hozzám sem ér. (Nem azt mondom, hogy nyilvános helyen fel kéne falni egymást, de azért jó lenne, ha lehetne érezni, hogy a barátnője van vele, nem egy haverja.)

Amikor próbálok vele nyíltan megbeszélni valamit, nem megy. Ez a másik. Már a probléma említésére próbál kitérni a beszélgetés elől, és lerázni valamivel ("nem kell annyit gondolkodni", " "inkább menjünk enni", "én túl sokat olvasok".) Ha nem hagyom magam lerázni ilyenekkel, akkor is csak 1-2 semmit mondó tőmondatot mond, amivel nem megyek semmire. Pedig nekem fontos volna tudni, ő hogyan látja a kapcsolatunkat, és neki mik lennének az igényei.

Lehet ezeken a dolgokon változtatni? Ha így maradnak, szerintem nem lesz jó vége. Szeretem, kívül-belül nagyon vonz, szinte egyező értékrendünk van, jól érezzük magunkat egymással. De a fenti két dolog azt érzem, kikezdi az egészet. Soha nem érzem, hogy igazán szeretne, és mivel soha nem kommunikál velem nyíltan, nem is érzem úgy, hogy bízni tudnék benne 100%-osan.

Mit lehet tenni?