Miért van ennyi gerinctelen "ember" a világon? .

Nem értem miért van ennyi gerinctelen ember ezen a világon....Egyes emberek képtelenek arra, hogy kimondják azt, hogy figyu, nekem már nem kell ez a kapcsolat, bocs. Ehelyett hagyják, hogy a másik szenvedjen, önmagát ostorozza mindenért, és a "Most gondolkodnom kell kicsit", "Időre van szükségem", "Megfojtasz a szereteteddel.", "Tartsunk egy kis szünetet", "Nekem Te kellesz senki más, nem akarok mással lenni, csak Veled, de most megijedtem ettől, sosem volt még komoly kapcsolatom.", és még reggelig sorolhatnám a hasonlókat....

De most komolyan...Miért kell ezt csinálni a másikkal? Mennyiből tartana annyit mondani, h nem kellesz már....és akkor ne legyek embergyűlölő...

és persze fáj ez az egész...Mert nem elég, hogy szerettem, még nekem kellett szakítanom vele ezek miatt...Nem láttam értelmét annak, hogy tartsunk szünetet...Arra hivatkozott, hogy 2 és fél hónap van érettségiig, és hogy nagyon kell tanulni, és ha minden időnket együtt töltjük, akkor egyikünknek sem lesznek jó jegyei...Most komolyan....Ez mekkora duma már, hova hányjak...Mondtam neki, hogy nekem ez nem menne, hogy 2 hónapig őrlődöm majd, hogy na vajon mi lesz...

Ja amúgy évfolyamtársak voltunk...de hiába próbáltam vele beszélni, nem jutottam semmire...és az a sz*r, hogy még mindig szeretem, 4 és fél év után is...Persze voltak párkapcsolataim utána, de egyik sem volt az igazi...

Mindegy. A lényeg, hogy mivel nem lehetett vele szemtől szembe beszélni, mert folyton csak mellébeszélt, így amikor már k*rvára kiakadtam, és azt éreztem, hogy nem bírom már ezt az egész kapcsolatot, hogy még beszélni sem lehet vele, hiába járunk egy suliba, meg vagyunk együtt folyton, felhívtam őt, hogy akkor beszéljük most ezt meg...

Persze élből az volt az első kérdése, hogy "Te most szakítani akarsz velem?"

Mondom nem, csak azt szeretném, hogy beszéljük meg ezt az egészet végre.

Mondtam neki, hogy én szeretem őt, de nem tudom, hogy ő mit érez, erre elkezdi, hogy hát nem tudja, hogy mit érez...

Mondom ez kb. olyan, hogy Szereted a fagyit? Vagy igen, vagy nem...

Azt elkezdett mellébeszélni, hogy de Veled nem volt még ilyen, hogy nem tudod, hogy mit érzel?

Majd mondtam neki, hogy szerintem ez csak ilyen fellángolás volt a részedről, ami elmúlt.

Erre így mondja, hogy igen, de nem akkor amikor Te gondolod, hanem később....

Aztán erre már nem tudtam mit mondani, annyit mondtam, h azért majd a suliban köszönjünk egymásnak. Szia.

és ebben az a gáz, hogy oké, hogy nyilvánvaló, hogy már nem akart velem lenni, csak, miért nekem kellett kikönyörögnöm belőle? Miért kellett hülyének néznie? Miért nem volt képes már a kapcsolat elején mondani, hogy bocs?

Annyira rossz, hogy azóta se tudtam beszélni vele, és azóta is bennem van a szálka, és hiába mondják, h túl kell lépnem ezen, képtelen vagyok túllépni, mert annyi fájdalmat okozott nekem, h azt nem tudom elmondani...Csak olyan jól esett volna legalább annyi, hogy ne haragudj, hogy egy gerinctelen voltam, hülyének néztelek, kamuztam jobbra balra, fájdalmat okoztam neked, sajnálom, hogy még arra sem voltam képes, hogy szakítsak Veled, és ezt is Neked kellett.

Na talán ezután túl tudnék jutni ezen, de így képtelen vagyok...

Bocs, hogy ilyen hosszú lettem...

Üdv