Lányok! Miért nem tudtok elképzelni kapcsolatot erősen gyengénlátó fiúval? Kérlek soroljatok olyan okokat, élethelyzeteket, ami miatt féltek egy ilyen kapcsolattól.

Félreértés ne essék, nem vagyok egy szomorú, világtól elzárkózó típus. Mindig jókedvű, általában mosolygós alkat vagyok. A kérdés inkább arról szól, hogy keresem azokat az okokat, ami miatt féltek belemenni egy ilyen kapcsolatba. Lehet hogy olyan dolgokat írtok majd, amiken nem tudok változtatni, de kíváncsi vagyok, hátha írtok olyat is, amin esetleg tudok.

Hozzáállásomat tekintve inkább félénk típus vagyok, talán azért, mert belül félek az elutasítástól...

Nem érzem magam elveszettnek, középvezetői szinten dolgozom, van lakásom, szeretek szórakozni... Minden nap este hét körül érek haza, tehát egyáltalán nem mondható hogy otthonülő típus lennék.

Kicsit talán kettősség jellemző rám, a kettősség abban áll, hogy én egy igazán intelligens, kedves felsőfokú végzettséggel rendelkező partnert képzelek el magam mellé aki tetszik is mint Nő (nem modell alkat, de fogjon meg benne valami) Ez az egyik oldal. Másrészről viszont belegondolok egy ilyen már-már számomra tökéletesnek mondható lány helyzetébe: jó sulit végez, végzett, kedves, okos, minden ujjára talál jobbnál jobb pasikat.

Bennem viszont semmi "különleges" nincs azon túl hogy rossz a szemem. Az átlagnál szerencsétlenebb arcberendezéssel rendelkező, de kedves, jófej, értelmes srácnak tartom magam, mindez viszont úgy tűnik nagyon kevés...

Talán a legnagyobb baj az önbizalom hiánya, azt viszont magamtól nem tudok építeni, sajnos azok a tapasztalatok hogy meg sem szeretnének ismerni a lányok általában, nem adnak túl sok okot az önbizalomra :D

Persze én is tudom, hogy egy önbizalomtól duzzadó, már-már a nagyképűség határát súroló pasi jóval vonzóbb :D

Fő a jókedv és a vidámság, remélem nem szomorítottam el senkit, nem állt szándékomban :) Ne sajnáljatok, nem érzem hogy sajnálatra szorulnék, csupán szeretni szeretnék, és szeretném ha szeretnének :D

S lennék valakié.... :D :D :D