Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek ilyen helyzetben mi tévő legyek? Kérlek olvassátok végig.
Van egy lány.Nagyon szerelmes vagyok belé, már 7 éve(8.-os vagyok).5.-től kezdve mindig együtt jártunk haza.Már többször is tudomására akartam adni érzéseimet,de mindig közbe jött valami(a nővére is jött velünk,rossz kedve volt,nekem volt rossz kedvem, stb.).Pedig fölösleges elmondani,mert úgy is tudja hisz az osztálytársak megtudták és elmondták neki.Szerintem csak a barátjának tart de úgy kezel mint aki több mint barát(mindig együtt jártunk haza,rengeteget voltunk együtt suliban is,sokat beszélgettünk,sokszor megnevettettem,felvidítottam,sok titkot elmondott nekem, stb.).Látszik rajta,hogy szeret velem lenni,de csak mint BARÁT.Én viszont nem tudok úgy ránézni mint bármelyik más lány barátomra(nagyon szeretem).Ha a közelében vagyok felszabadultnak érzem magam,boldognak, de mégis nagyon fájt, mert tudtam nem járhatunk.Így hát a nyáron elhatároztam, nem foglalkozom vele,megpróbálom elfelejteni.Eddig sikeresen,mert nem szól hozzám én se hozzá,de nagyon,nagyon fáj(tudtam,hogy nehéz a felejtés,de ennyire?).Sokszor sírhatnékom van fiú létemre, mert annyira rossz érzés ennyi idő után csak úgy elfelejteni,rá sem nézni(el sem merem képzelni azt a fájdalmat amit az elballagás után érezni fogok).Igen!Ennyire szeretem ŐT!Bármit megtennék érte!Félek attól, hogy nem leszek képes egy kapcsolatot fenntartani mert mindig ő fog az eszembe jutni(azt mondják az első szerelem örökké megmarad).Remélem Ő megtalálja az igazit,ha én már elvesztettem.Nekem csak az a fontos, hogy Ő boldog legyen.Viszont az biztos, hogy senki, de senki nem fogja ŐT úgy szeretni mint ahogy én szeretem!
Kérlek ne mondjátok, hogy még kicsi vagyok az igaz szerelemhez mert nem vagyok.Én tényleg tudom, hogy kell szívből szeretni valakit.Ő megtanította nekem.Mivel nem szólok hozzá,azt gondolja a nyáron megváltoztam és olyan bunkó lettem mint a többi fiú osztálytársam(bárcsak tudná az igazságot).Már nem megyünk együtt haza,nem szólunk egymáshoz.Talán ez a legjobb megoldás?Vagy el kellene mondanom neki mi a helyzet?Kérlek benneteket!Segítsetek!
na, elmondtad neki?:)
tudom, hogy már több hónapja tetted ki ezt a kérdést, de figyelj: ha eddig még nem tetted meg, akkor mindenképpen beszélj vele. Hidd el, akár pozitív, akár negatív választ kapsz, mindenképp így jársz a legjobban. Pár hónap múlva elballagtok, és szerintem sokkal rosszabb az az érzés, hogy "mi lett volna ha...", és sokkal rosszabb lenne azon filózni, hogy miért nem tetted meg, miért nem mondtad el neki, mint az a tudat, hogy "én megtettem mindent". Te nem így gondolod?
Szerintem is mondd el neki! Ha most is így érzel miatta, gondolj bele mi lenne akkor, ha valaki leszólítaná az osztályból? Vagy máshonnan? Kibírnád?
Másik része a dolognak, hogy az embernek olyan barátai vannak, akiket szeret. Onnantól kezdve már megvan az alap szikra!
Szerintem hívd el valahova, de ami a lényeg, hogy egy teljesen semleges helyre. Semleges alatt azt értem, hogy ne vacsorázni, hanem ahova eddig is szoktatok járni a sulin kívül.
Mivel eltávolodtál tőle, fontos a közeledés fokozatossága, tehát ne egyik napról a másikra hívd meg!
És ha már minden szakad, és nem jön össze (nyugi, ilyen nem lesz :D ) akkor már úgy is ballagtok.
Sok sikert, drukkolok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!