Két hete született meg a kisfiunk a mától már ex-párommal. A terhesség alatt lett egyre több veszekedés köztünk és reméltem, hogy szülés után rendbe jön minden, de sajnos nem így lett. Jól döntöttem? Kell neki még lehetőséget adnom?

Azt nem írtad, hogy a párod előtte is sokat gépezett-e éjszakánként, vagy csak mostanában? Meg hogy akartátok-e ezt a gyereket, vagy csak becsúszott? Ha tervezett gyerek, akkor ő is őszintén akarta, vagy csak te? Hány évesek vagytok? Ezek mind-mind befolyásoló tényezők lehetnek.

Gondold magad az ő helyébe is egy kicsit. Gondold el, néhány hónapa még nem kellett felelősséget vállalnia senkiért és semmiért, aztán észre se vette, és CSALÁDAPA lett.

A férfiak többsége, ha nincs felkészülve az apaságra, hasonlóképpen reagál (Na jó, nem kezd el verekedni, de kifordul magából). Igazán fel sem fogja, hogy mi történik körülötte. Eleinte még nincs felkészülve arra, hogy gondoskodjon egy gyerekről, nem érzi át azt, hogy az egy emberi kis lény, aki idővel rengeteg szeretetet tud majd adni neki, csak azt látja, hogy itt van egy síró – büfiző - büdös kis csomag, ami állítólag az ő kölke, akit szeretni kell, de ő még nem tudja szeretni! FÉL. Fél hozzáérni, fél felvenni, fél gondoskodni róla.

És hogy miért most jön ki rajta ez a viselkedés? Mert most lett valóság abból, amit 9 hónapig elfojtott magában, miszerint nem biztos, hogy ő még apa akar lenni. Vagyis hát persze, hogy akarja, de mégsem, és nem tudja, hogy mit hoz a jövő. Hogyan lesz ezután? A legtöbb férfi akkor is kétségbe esik, amikor ő is akarja, hogy gyereke legyen, aztán meg bizonytalan. Szerintem a nők is vegyes érzésekkel vágnak bele a gyerekszülésbe, nagyon akarják, hogy teherbe essenek, aztán, amikor a teszt pozitív lesz, elbizonytalanodnak. A nőkben is felmerülnek a jövővel kapcsolatos kérdések. Csak a nők könnyebben feldolgozzák lelkileg, mint a férfiak. Ugyanis nekik a testükben zajlik a változás. Magukban érzik a gyerek mozdulatait, és mire megszületik a gyerek, addigra már megtalálják a válaszokat a kérdésekre. A férfiaknak meg nem

Gondoljuk végig a kilenc hónapot! A férfi a terhesség első időszakában még fel sem fogja igazán, hogy mi történik körülötte, még örül is a dolognak. Meg sok minden nem is változik a gyakorlatban, ugyanúgy jár a nő is, a férfi is dolgozni, szex is ugyanúgy van, és bár szó esik a babáról, azért eleinte mégsem csak a gyerekről folyik minden társalgás. Aztán elkezd valósággá válni a dolog. A nőn egyre inkább meglátszik a terhesség, eldeformálódik, a gyerek megmozdul, és a nőnek innentől kezdve minden gondolata csakis és kizárólag a gyerek. Még talán kicsit el is hanyagolja a férjét. Egy picit talán ki is hagyja a babavárás örömeiből. Hiszen, ős fizikailag is átéli a dolgokat, és elfelejti, hogy a férfi csak csendes szemlélője a folyamatnak. És a férfi egyedül marad a kétségeivel. És ha a nő nincs ott, akkor végképpen elfolyik minden. Elmaradnak a meghitt ölelkezések, ki-kimaradozik a szex, később teljesen meg is szűnik. A nő táppénzre kerül. Állandóan vagy orvosnál van, vagy terhestanácsadáson, vagy ultrahangon, vagy éppen babadolgokat vásárol, és szörnyen boldog. A férfi meg dolgozik, hogy eltartsa őket. Meg magányos. Lelkileg. Elfolytja magában az érzéseit, egyedül marad a kétségeivel. Akarja is, meg nem is. Lehet, hogy igyekszik megfelelni a külvilágnak, de ez nem mindenkinek sikerül. És ilyenkor elkezd. Pl. számítógépezni. Vagy iszogatni. És agresszív lesz, amikor számonkérik rajta a viselkedését.

Aztán, amikor anyu bekerül a kórházba, a férfi rádöbben, hogy itt az idő. Innen nincs visszaút, innentől már csak a kis csomag lesz, örökké, aki az ő kölke. Most végre meglátja a kis arcocskáját, a kis formás testét, a kis hurkáit. Mi történik körülötte? Ez a kis valami belőle van? És aztán rádöbben, hogy nem tud vele mit kezdeni. Idővel, persze, ahogyan minden nap ott van, belevésődik, hogy ez igenis, az ő kölke. Kialakulnak az apai ösztönei. Csak idő kell hozzá. Kinek több, kinek kevesebb. Rádöbben, hogy nem csak gondoskodni kell a piciről, hanem szeretni is lehet. Sőt, nagyon is. Ahogyan a kis kezét nyújtja, és mondja: apa. Az első lépéseknél féltőn figyeli, nem lesz-e baj, ha seggre tottyan. Az első betegségnél ott ül a gyerek ágyánál, hogy vigyázzon rá. Sőt, néha a férfi az, aki a következő gyereket szóba hozza.

Nem ragozom tovább. Szerintem nektek nem kellene még szakítanotok. Próbáld őt is megérteni, és adj neki időt. Beszélgess vele sokat, az segít. Hallgasd meg őt is, ne szólj közbe!. Had mondja el, hogy ő mit érez. Veled kapcsolatban, a gyerekkel kapcsolatban, vagy éppen a helyzettel kapcsolatban. Lehet, hogy az is zavarja, hogy amíg csak ketten voltatok, akkor az anyukád nem volt ott lépten nyomon, most pedig ott sertepertél körülöttetek mindig, hogy segítsen a baba körül, és ezzel egy picit a párod magánszféréjába is belelép. Ami természetes, mégis zavaró lehet.

Tanácsolom, hogy amint jó idő lesz, menjetek sokat sétálni hármasban. Hagyjátok néhány órára ott a gyereket a szüleidnél, és menjetek el kettesben valahová. Meg bízd rá sokszor a párodra a gyereket. Először csak fél órára, amikor alszik a gyerek, neki csak vigyáznia kelljen rá, de ne legyen vele gondja. Aztán egyre több időre, és akkor is, amikor már kell is a gyerekkel valamit csinálni (etetés, büfiztetés, ringatás) Persze ügyelj arra, hogy amikor elmégy, akkor még aludjon a baba. Figyeld meg, hogy tud-e vele valamit kezdeni. És szólj a szüleidnek, hogy szándékosan ne menjenek rögtön segíteni. Hagy ismerkedjenek csak meg egymással, apa és fia! És ne szóljanak a szüleid neki egy szót se, ha valamit nem úgy csinál, ahogyan kellene. Ezeket a köröket neki, magának kell, hogy megfussa. És soha ne erővel csináld. A lényeg, hogy kialakuljon benne valami apai érzés féle. A te párodnak valószínűleg több időbe telik, de remélhetőleg előbb-utóbb megtörténik. Kérdés persze, hogy a terhességed előtt milyen ember volt, Mert ha akkor se nagyon csinált semmit otthon, ha akkor is benne volt az agresszivitás, ha akkor is sörözgetett éjjelenként, akkor nem biztos, hogy fog változni. De ha nem, akkor csak idő kérdése, és ő lesz a leggondosabb apa, aki láttál. Ahogy a mondás is tartja: kurvából lesz a legjobb feleség

Remélem, hogy néhány hét alatt megoldódnak a gondjaitok. Sok türelmet kívánok neked, és jó egészséget a fiadnak.

Szia!

A helyzetünk akkor hasonló. Az én férjem is miután kiderült, h baba lesz elkezdett iszonyat bunkó lenni, és minden nap megsiratott, nem járt haza, hajnali kettőkor hazaesett, aztán még kb neki állt följebb, h dolgozik.....Szintén anyuméknál laktunk, és persze nálunk sem maradt el az anyós-vej viszály, mert hát finoman szólva ő is szart bele mindenbe. Aztán mikor másfél hetes volt a babánk kész lett a házunk, de én már nem akartam elköltözni anyuéktól, fűt-fát megigért, h majd hazajár, jó apa lesz, meg minden. azóta közel fél éve itt élek az új házban, egyedül, sosincs itthon, ha meg igen, akkor is minek. Néha hazamegyek h anyu egy kicsit segítsen, de ez elég kevés!

Ha rám hallgatsz hagyod, h menjen, és keresel egy új apát a gyerekednek, mert kutyából nem lesz szalonna....ha az elején határozod el magad hidd el h könnyebb, ő már bebizonyította, h nem alkalmas, kapott elég esélyt!

Bocs, de én így gondolm!

Sok sikert!

Na hát én pont nem sajnálnám a kedves apukát. Az, aki nem tudja, hogy ilyenkor mi a helyzet, és hogyan kell viselkednie, az menjen is a fenébe, mert később sem lesz jobb, csak rosszabb.

Kedves apukák, leendő apukák!

Tessék tudomásul venni, nem csak az anyukának kell szülővé válni, hanem az apukának is. És nem elfogadható indoknak, hogy ő még nem készült fel. Van rá 9 hónapja.