Szerelem nélkül lehet tartós egy kapcsolat?

Na, én mindkét kérdést olvastam, oda is fogok majd írni...

Én éppen ilyen kapcsolatban vagyok. Pontosan ugyanilyenben, csak nem fél éve tart, hanem 4 hónapja. Az elején talán volt vmi kis plusz benne, meg a kapcsolatunkban is, de mára ez hova lett? Tudom, h nem vagyok szerelmes. A szerelemben nem hiszek. És mégis jól megvagyunk egymással. Tudom, h ő sem szerelmes belém. De érzem, h szeret. És én is szeretem őt, de szerelem nincs köztünk. És soha nem is volt. Vmi kis szikra, az elején, anélkül bele se mentem volna... De én egyszer nagyon nagyot csalódtam, utána talpraálltam, és belém rúgtak mégegyszer. Azóta ennek nem hagyok teret az életemben... Egyfajta gát ez bennem, amit nem hagyok lerombolni...

Viszont én sem tudom, mennyire lehet tartós... Attól félek, h hónapokat (éveket?!) eltöltök vele, csendben, békében, és egyszercsak megjelenik VALAKI... Akkor meg csúnyán érezném magam, aki átverte őt is, meg saját magát is... :$

Kicsit én is tanácstalan vagyok... A jövőt illetően. De azt tudom, h a kapcsolat működik, semmi bajunk nincs egymással. Tényleg, teljesen olyan a kapcsolatunk, mint amilyennek a kérdésben a sajátodat írtad. Viszont tudom, h nem szerelem. Nem tudom, h mi a szerelem, de ez nem az.

Furcsa, nagyon furcsa helyzet... Míg mások 5-6szor is éreznek szerelmet, örökboldogságot vkivel kapcsolatban, én egyszer sem?

(23/L)

Az első válaszoló vagyok. :)

Nekem talán annyi az előnyöm, hogy én már voltam szerelmes, úgy igazán kétszer is, tehát össze tudom hasonlítani, hogy milyen az, amikor van és milyen ez, amikor nincs. Sőt a második nagy szerelem sokkal nagyobb volt, mint az első. Aztán a csalódások úgy látszik, megmérgezték bennem az érzés kialakulásának a lehetőségét is. Gondolom ez amolyan ösztönös védekezőmechanizmus.

Viszont egy olyan alapvetően szenvedélyes embernek, mint amilyen én vagyok, most már jó ideje meglepő érzés ebben a lassan csordogáló, kellemes, de mégsem hiánytalan világban élnie.

Én is voltam ilyen helyzetben, és nagyon kellemes volt. A szerelem néha együtt jár félelemmel, hogy elveszítjük a másikat, mi lesz ha nem szeret... viszont ha nincs ez a lángolás, csak nagyon erős baráti szeretet, akkor az is kellemes tud lenni. Másfél évig voltam együtt ezzel a fiúval. Úgy érzetem hogy ez így jó, és hogy mással se lenne különb. azt hiszem ő is így volt ezzel. Aztán becsapott a villám, megismertem valakit. Nem történt semmi, csak éreztem a vonzódását és egyből magával ragadott. Nem terveztem és nem tehettem róla, úgyhogy kiléptem az előző kapcsolatomból. Az új férfival nem lett hosszú életű a vonzalom, mert ugye hamar rájöttem hogy nem vagyunk egymáshoz valók, de mégis ráébresztett, hogy valami hiányzott az előzőből. Úgyhogy még hálás is voltam neki, amiért kizökkentett. Azóta a régi pasival nagyon jó barátságban vagyunk, hetente többször beszélünk, és ő is mesél az új szerelmi próbálkozásairól. És meg kell hogy mondjam, minden a lehető legjobban alakult. És biztos vagyok benne, hogy emberileg mindig számíthatunk majd egymásra, és nem érezzük hogy a másik becsapott volna. Persze mindenki más és más.

Egy barátnőm pedig hasonló helyzetben kitalálta, hogy egy időre költözzenek külön, hogy megint csak randizgassanak, és meglássák, hogy mi történik. Lehet hogy a távolság fellobbantja a szikrát. Szeriintem érdemes ezt is megpróbálni. Neki bevált, azóta megint együtt laknak és szeretik egymást.

Kíváncsi vagyok kinek mi a véleménye :) 30/L