Gondoltál már ebbe bele?

Nos, a kérdésem az, hogy belegondoltatok-e már, hogy a mostani barátotok/barátnőtök nem önmagát adja nektek? Szerintem ez egy nagyon jogos kérdés, mert sose tudhatod... Csak a saját példámból mondom ( pontosabban, mindenki magából indul ki :P )

Szóval a lényeg, hogy itt van például az én sztorim. Én most jártam egy sráccal, akivel eléggé oda voltunk egymásért. Én azt hiszem szerelmes voltam belé és ő azt állította, ő is hasonlóképpen érez. Sajnos szakítás lett a vége, nagyon nagyon hihetetlenül hosszú sztori miért röviden az oka az volt, hogy nem volt semmi ideje, mert közbejött valami, ami tényleg fontos, ez is hosszú nem lényeg, hogy mi volt az. Amit ebből kiakartam hozni, hogy ez a srác mindig mondta, hogy ő már ismer engem, hogy én milyen kedves, édes, tündéri lány vagyok, soha semmi rosszat nem tennék, hogy én milyen jó ember vagyok. DE! Van egy kis bökkenő... az, hogy az az arcom, amit én neki mutattam, az lényegében nem én voltam... Mindig kedves voltam vele, soha nem b*sztam le semmiért ha valami gáz dolgot csinált, pedig volt rá példa sokszor. Nem féltékenykedtem, pedig lett volna rá okom, úgy tettem, mint a kis angyal. Hihetetlen sokszor kussoltam, ahelyett, hogy elmondtam volna a véleményemet azokról a dolgokról, amiket mondott, mert tudtam, hogy az nem valami kedves és nem tetszene neki. Szóval én valójában, egy olyan ember vagyok, aki a kákán is talál csomót, mindenbe beleköt, nem érzem magam jó embernek, nem tettem semmit életemben amit olyan hihetetlen nagy jó szándék vezérelt volna, rohadt féltékeny típus vagyok, hirtelen haragú, és csúnyán beszélek, és mindenről megvan a véleményem, ami legtöbbször negatív, mert én egy elég pesszimista ember vagyok... :/ amint látjátok, van önkritikám. A ciki ebből még az, hogy én nagyon sok olyan dolgot csináltam, amit ő el se képzelt volna rólam... És nagyon sok olyan gondolatom volt/van, amiről ő úgy gondolja, hogy eszembe se jut. "Ő nem ilyen lány" címszóval... Szóval kicsit félreismert a srác... Csak azért írtam ennyit, hogy bizonyítsam, hogy ő fullosan meg volt győződve arról, hogy én az igazi arcomat mutatom neki és tökéletesen biztos volt benne, hogy az az ember aki vele volt, az én vagyok. Lehetséges, hogy velem van a gond, mert megjátszom magam, vagy ilyesmi, de ha belegondolunk, én csak kedves voltam vele és a kedvében akartam járni, mert szerettem és fontos volt nekem. Szóval a kérdés lényege, hogy gondolkodtál-e már azon ( akár magadból kiindulva) , hogy valójában nem is ismered a barátnőd/barátod? Mert igenis lehetséges, teljesen mindegy, mennyi ideje vagytok együtt. Igenis lehetséges, hogy soha nem az igazi arcát mutatta neked.