Mihez kezdenétek egy olyan kapcsolattal, ahol a szex egy az egyben halálra van ítélve, üres, lapos, semmilyen = nulla?

Hát egy nap kb. hatvanháromszor mondja el, hogy szeret és hogy én vagyok a mindene és hogy nélkülem szörnyű lenne és stbstbstb... igazából ki is tesz magáért és ha ez a része stimmelne, azt mondanám, hogy álomfeleség-típus, de így sajnos borzalmasan nehéz nekem. Én elhiszem, hogy egy nő képes hetekig ellenni szex nélkül, de ez már nagyon sok.

Hát ez a gond, hogy én is attól "félek", hogy akarva-akaratlanul beújítok... persze a leggázabb, hogy naponta hallom, hogy attól fél, hogy megcsalom. Hát könyörgöm....

Most komolyan ezt te honnan szedted?! De komolyan! Mit tudsz te a mi kapcsolatunkról?! NEM, nem az én hibám! Nem CSAK az én hibám. Jó szexhez két ember kell. De saját magamat megkúrni nem tudom sajnos, meg a romantikus este se mindig az én dolgom legyen már férfi létemre, meg az se az én dolgom legyen már, hogy ne mindig ugyanaz a póz legyen...

Úristen, szakadj már le erről az 5 percről... számomra a teljes passzivitás a probléma, nem a te nyomorult 5 perced... Állandóan úgy kezdünk neki, se előjáték, se semmi. EZ a problémám. Az, hogy számára a szexuális együttlét az annyi, hogy hanyatt fekszik, szétdobja a lábát, és puff! Sosem volt még olyan, hogy azt mondja, kicsim, most hadd üljek rád én. ÉRTED MÁR??!! ÉRTED???!! Nem az a bu.i ötperc... jellemző, hogy ha egy nő szerint szar a szex, akkor csakis a pasi lehet a hibás. A csábítás a nő feladata lenne, nem a férfié. Az, hogy ne mindig nekem jusson eszembe, hogy fúú, de rég voltunk már együtt, az is gond. Az, hogy mikor mégis neki jut eszébe, de akkor is úgy jön oda hozzám, hogy mikor dugunk, az is gond, mert nemcsak az életkedvem megy el ettől az élettelen benyögéstől, hanem a gyomrom is felfordul, az is gond. Az is gond, hogy a szobán és azon belül is az ágyon kívül más helyszín szerinte nem létezik. EZ IS GOND! Csodálkozol, ha ezek után krvára semmi kedvem a hosszú, "csodálatos" együttléthez??!!