Hogy maradjon meg a tartásom?

Tudom hülye kérdés. Már rég nincs.. mert akit szeretek azért bármit. Ami a szívemen az a számon. Nagyon nem jövünk ki a barátommal,de már annyira hogy esténként haza zavar engem tőlük. Ha sírok nem érdekli. Szerinte már semmi tartásom. Pedig mindig frakón megmondom ha valami nem tetszik és azt is hogy nem félek ha vége van. Egyik reggel nagyon összevesztünk, ő eljött tőlünk, utána egész nap nem keresett én hívtam fel este, ő nem ér rá pókerezik .. majd este beszélünk. Mondom nem akarok, akkor ő se akar.. és minden áron le akart rázni.Utána is én írtam neki és tisztára nem érdekelte az egész, látszott rajta hogy nem érdekli hogy mi van velem. Pedig a hisztim 98%-a abból áll hogy keveset foglalkozik velem. Neki fontosabb a gép... mindig gépezik azt hiszi abból pénzt csinál. De lehet ő akármilyen gazdag is majd, a szerelmemet nem tudja később megvenni vele, ha most nem kíváncsi rá. Ma sem keresett még, én nagyon szomorú vagyok, mindig azt érzem h fel kell hívnom hogy elmondjam neki hagyjuk abba ezt a baromságot és legyen minden olyan mint régen. De nem akarok utána futni, megalázkodni meg semmi. Szerintem beszélget más lányokkal, sőt tudom hogy beszélt egy olyan csajjal akit egyszer meghúzott.Annyi minden problémám van ezzel kapcs hogy nem tudom elmondani. Nagyon haragszom rá amiért ő így viselkedik velem,dühös vagyok..amikor hív legszívesebben fel se venném, ha hívna.. de hát nem hív. Egyszer már bele estem ebbe a hibába és elhitteték velem hogy nekem kell tennem érte. Pedig fordítva kellett volna és én alázkodnam meg. A barátom szerint nekem kéne változnom.. pedig nem teljesen igaz. Azt mondta hanyagolni akart pár napig h térjek észhez. Aki szereti a másikat miért akar a másiknak fájdalmat okozni? Szerintem már nem szeret....