Soha nem mondtuk ki, de mindketten éreztük, hogy többet jelentünk egymásnak. És most mi legyen? (lent)

Már együtt voltam a párommal, amikor megismertem ezt a fiút. Nagyon jó barátom lett, sok időt töltöttünk együtt. Egyik nap valamiért rossz kedvem volt, és megölelt, hogy vigasztaljon. És akkor, hirtelen megdobbant a szívem. Ezután már nem teljesen barátként néztem rá. Órákat tudtunk beszélgetni, vagy épp hallgatni egymás szemébe nézve. És már nem is akartam, hogy másképp legyen. Most mindegy, hogy ki mit vesz megcsalásnak meg mit nem, ezeknél több sosem történt. Talán a helyzet miatt.

Aztán a fiú messzebb kapott munkát, egyre kevesebbet találkoztunk, majd külföldre ment dolgozni, és azóta nem láthattam. Maradt a facebook és az msn. Az utolsó beszélgetésünkben mindketten elmondtuk, hogy ez számunkra több volt mint barátság. Viszont a párom azóta is megvan. Szeretem őt, de ilyen érzéseim soha nem voltak felé.

Nem tudom kiverni a fejemből azt a beszélgetést, sem a fiút. Ha akkor bátor lettem volna és elhagyom a párom, most mennyire lenne más az életem?!

Tudom, hogy a fiú is így érez még. Meghívott magához.

És most nem tudom mit tegyek.

Szeretném, ha elmondanátok erről a véleményeteket, és, hogy ti milyen megoldást láttok.

Köszönöm.

24/L