Mi értelme van a házasságnak?

A házasság jó esetben akkor jön létre, vagyis akkor kellene létrejönnie, mikor két ember már olyan szinten összetartozónak érzi magát és megbíznak egymásban, hogy törvényesen is egymás hozzátartozói akarnak lenni, rábízzák magukat a másikra, meg akarnak mindent osztani anyagilag, jogilag, egyként akarnak döntéseket hozni, felelősséget vállalni életük végéig, ha pedig vallásosak, Isten előtt is össze akarják kötni az életüket.

Tehát igenis sok dolog változik, ha az érzelmek nem is.

Ehhez nem muszáj drága jegygyűrű, sem országra szóló lagzi. Viszont semmi elítélendőt nem látok abban, ha valaki, aki megteheti, így szeretné megünnepelni élete egyik nagy eseményét és meg akarja osztani az örömét másokkal.

Vannak viszont, akik inkább kettesben ünneplik meg, a világtól elvonulva. Ebben sincs semmi rossz.

Ha pedig eleve felmerül a válás gondolata, szerintem nem is szabadna összeházasodni.

Miért jó a házasság?

- a mennyasszony felvehet egy szép ruhát

- örök emlék

- úgy érezheted, hogy biztonságban vagy, hogy ennek a kapcsolatnak nem lehet vége

- össze jön a család (mármint az esküvőn)

- hivatalossá teszitek a dolgot

Miért rossz?

- a házasságok fele válással végződik

- sok pénz (esküvő, lakodalom)

- a válás utána még több pénz

A házasság akkor jó, ha halálotokig együtt maradtok. Ha nem, akkor kifejezetten rossz. De mivel ezt az adott pillanatban nem lehet tudni, ezért vagy biztosra mész és nem házasodsz, csak együtt éltek, vagy merész vagy és a házasságod választod. Én a jobb félni, mint megijedni típusba tartozom.

Az én szüleim elváltak. Miattam házasodtak össze, mert útban voltam. Mikor rá három évre öcsémmel volt terhes anyám (még csak 3hónapos), akkor apám ott hagyott minket egy másik nőért. Ezzel a nővel még most is együtt él, de nem vette el. Tehát kb. 15éve. Egy évvel ezelőttig gyűlöltem a nőt, mikor kicsi voltam pszichológushoz jártam hosszú ideig. Mostanra megbékéltem vele, de a szüleim mostanra jutottak el addig a pontig, hogy féltékenyek egymásra, hogy dühösen veszekednek, ha az egyik egy kicsivel is több időt tölt velünk, mint a másik.

Keresztapám szintén elvált. A keresztelő után (akkor voltam 3éves) két-három évvel. A keresztanyámmal azóta nem beszéltem, de iwiwen néztem, a válás utáni 4. évre már két szép gyereke és egy férje/barátja (nem tudom melyik) volt. Keresztapám azóta is egyedül van. Most ugyan van egy barátnője, akivel úgy áll a dolog, hogy összeköltözik, de a nő szeretne gyereket és 40 felé jár. Nem tudni, hogy keresztapámat tényleg szereti e. Ő viszont szereti a lányt. Így hát komoly dillemában van. Ő is szeretne gyereket, de ciki, ha összehozzák, majd összevesznek és utána fizetheti a gyerektartást és láthatja két hetente a gyerekét...

Nagyszüleim is elváltak, mikor még apám egészen kicsi volt, akárcsak nála két évvel fiatalabb testvére. Nagymamám hozzáment egy másik férfihoz, akit mindannyian jobban kedveltünk, mint az igazi nagypapát. A nagymamám most már özvegy (mindkét korábbi férje meghalt), de a 2. férjével hosszú évekig együtt élt.

Ezek miatt, de legfőbbképpen az első példám miatt gondolom úgy, hogy a házasság rossz. Azok a párok pedig, akik gyereket vállalnak jobban is meggondolhatnák a dolgot.

Nézzük más oldalról is, mint az érzelmek:

[link]

Ha nem akarsz nincstelen lenni...