Mit csináljak ha pokolian rosszul érzem magam amikor mások a barátnőjükről beszélnek vagy, hogy mennyire szeretnek egy lányt?

Rám is egyre jobban rámtör hogy nincs akit szerethetek...

Korod?

Ettől jókedved lesz, halgasd meg 2x :D ;)

http://www.youtube.com/watch?v=mQVtYmrsk7Q

én fiú vagyok de hasonló esetben én nemcsak irigy vagyok hanem dühös is a lányokra

félelmetes.amikor olykor azt hallom hogy összeverte a barátnőjét xy vagy ki is nyirta akkor néha rámjönnek ilyen sötét elégtételszerű érzések hogy"lám lám lányok... velem jobban jártatok volna de nektek ez kellett... tessék parancsoljatok"

Ne tegyetek gonosszá!

Ne legyél sem szomorú, sem irigy, azzal nem jön helyre a magánéleted. Nekem is rossz azt látni, h az ismeretségi körömben több srác sem becsüli meg a barátnőjét, de tudom, h azzal nekem sem lesz jobb, ha folyton csak ezen rágódok. Nincs párkapcsolatom, sajnos soha sem volt még, és most sincs kilátásban semmi. De talán előbb utóbb találok egy lányt, aki értékeli azt a mentalitást, amit pl. én is képviselek, és addig is maradok aki vagyok, és nem fogok változtatni ezen a kicsit romantikusabb alkatomon. Ki tudja, lehet h hónapok, vagy évek fognak eltelni, de ha révbe érek, akkor biztosan úgy fogom érezni, h megérte kitartónak lennem.

Gondolkodj így Te is! Sosem tudhatom, hogy mikor lesz szerencséd, és mikor talál rád a boldogság! Addig pedig ne csüggedj, mert nem vagy jelentéktelen, és biztos h lesz olyan, aki beléd fog szeretni előbb vagy utóbb.

Tény, h az elvesztegetett éveket senki és semmi sem fogja visszahozni. Én is úgy nőttem fel, és lettem fiatal férfi, hogy sosem volt szerencsém a szerelemben, és kár is tagadni, h ez bizony egész életemben egy döntő tényező lesz, ha úgy tetszik egy stigma, amit sosem fogok tudni lemosni magamról

DE!

Gondolj abba bele, hogy mi lesz akkor, ha megtaláljuk azokat a személyeket, akiket mi is szeretni fogunk, és akik minket is szeretni fognak. Micsoda ajándékként fogunk tekinteni a velük töltött percekre, órákra, napokra, és mennyi kérdésre fogunk választ kapni. Nem az fog majd számítani h mások akkor éppen mennyire boldogok vagy hogy mennyi idő ment el az életünkből a magány jegyében, hanem az, h milyen csodálatos dolgok várnak még ránk.

És addig? Nincs mondjuk egy hobbid, amivel le tudnád kötni magad? Esetleg ezen a hobbin belül kiemelkedő eredményeket elérni?

Én akkor kenődök el, mint múltkor pl a 2 lány haverom arról beszélt, h milyen jó a pasijával, az egyikük épp aznap este talizott vele, és várta már, mondták az élményeiket én meg csak csöndben hallgattam őket mint egy kis debil. Engem meg totál lelombozott, én is akarok valakit szeretni, ölelgetni, csókolni.

Azóta az egyiknek már vége közülük, igaz az annyira nem is volt jó neki, mert mint külső szemlélő tudható volt h csak arra kell a pasijának, mondtam is h ne élje bele magát. De n meg inkább vagyok egyedül, minth kihasználjanak. 20L