Csak én vagyok ennyire "becsületes", hogy nem bámulok meg más férfiakat az utcán?

Én is így vagyok, írtam is abban a kérdésben.

Akkor mégis van más is így ezzel. Annyira vehemensen hajtogatják sokan, hogy mindenki megnéz másokat, hogy kezdtem azt hinni, én vagyok egyedül, aki nem (meg mondanám, hogy a párom, de ezt úgysem hinné itt el a többség, úgyhogy nem mondom).

Én 7 éve vagyok együtt a párommal, és sosem nézek úgy férfira , pedig 7 év már nem kevés. Őt szeretem, az ő testére vágyom, felesleges azt tesztelgetnem magamban, ki önne be, ki nem. Mert őt szeretem, tehát nekem ő tetszik, más nem.

Fordítva is igaz, a párom sem nézegetős, ha nézegetne, nekem úgy esne, mintha én nem lennék elég jó.

4 éve vagyok egyvalakibe nagyon nagyon szerelmes, ettől függetlenül ha elmegyünk valahová a barátnőimmel és van a közelben egy jó pasi, akkor megnézem és megjegyzem, hogy jóképű volt. Néha a párommal is ki szoktuk tárgyalni, hogy ki mennyire jó pasi vagy jó nő.

Szerintem ebben semmi rossz nincs, ettől függetlenül ugyanúgy tervezgetjük az esküvőt. :)

Ebből is látszik, mennyire nem vagyunk egyformák. Ilyen téren is azt tudom mondani, az a jó, ha két hasonló kaliberű ember alkot párt.

Mert ha az egyik nem nézegetős, csak a párja létezik, stb, akkor annak biztos bántó, ha a párja meg néha nézegeti a másik nemet és fordítva, a nézegető nem érti, mi bántja a másikat, hiszen őt szereti, csak megnéz másokat is.

Én sem bámulok meg más férfiakat az utcán, meg máshol sem.

Abszolút nem érdekelnek, mert hetero vagyok.

30/F