Tudom, hogy szeret de mégis azt érzem, hogy nem. Ilyenkor mi van? Nem értem magamat.

9 hónapja vagyok a barátommal, de már évek óta szerelmes vagyok belé, nagyon is. Most már ő is belém, egy jó ideje, de ő az a tipikusan egész nap haverokkal lévő, szeretetet nem kimutató fiú volt. Hatalmasat változott értem, de az apróságok enkem még mindig hiányoznak, és ne higyjétek hogy nem próbáltam megbeszélni vele, mindent elmondtam neki ami bánt, de íyg se változott ez. Hiányoznak az olyan dolgok, mint pl hogy kicsit féltékeny legyen, ne akarjon oylan pontosan hazamenni, mert ha haza kell mennie és feltartom mostanába képes majdnem rám kiabálni, hogy 'és mi lenne ha most az egyszer elengednél?!' vagy ha megkérem hogy ha elmegy haverokkal miután találkoztunk már, de még találozzunk utána 5 percet estefelé, rögtön rávágja hogy 'nem, minek, már úgyis találkoztunk' Multkor mondtam enki amikor mérges voltam, hogy menjen el. megfordult, azt mondta 'én azért szeretlek' és elindult. Utána mentem, de a lényeg, hogy képes lett volna itt hagyni. pedig ez ilyen 'női dolog' hogy azt modnjuk amit nem akarunk hogy lássuk mit tesz a fiú. És persze az lett volna a lényeg hogy akkors e akarjon elmenni. Meg ha azt modnom, hogy megbántott inkább ne találkozzunk, nem azt mondja, hogy 'de találkozzunk, mert én szeretnék' hanem hogy 'döntsd el gyorsan akkor mit akarsz, mert úgy szervezem a napomat' és mondtam hogy ha szeretne akkor találkozok vele és akkor is azt mondta hogy döntsem el.. Mintha jelentéktelen lennék nkei. vagy csak én érzem így? nem értem ezt