Hogy lehet feldolgozni a szeretett személy mértéktelen árulását, mikor nem volt rá indok, és előjel?

Nem szeretném eltűrni, de egész egyszerűen nem tudok mit tenni. Olyan, mint egy bástya, ami körbe van véve parasztokkal, és vakon védik Őt.

Amikor ezeket elkövette, még az volt, már nem, de attól a probléma nem szűnt meg. Fel nem tudom fogni, hogy hihetnek ilyen mértékben neki, miszerint: ő a jó, a mértéktelenül jó, az angyal, én a kegyetlen, gonosz, sátán földi megtestesülése. Nekem is vannak hibáim, neki is vannak hibái, de akárhogy is nézem, Ő többször, aljasabban, és sokkal kegyetlenebbül viselkedik. Ráadásul én sosem árultam el Őt, Ő viszont, ahogy tehette, az első pillanatban.

Egy pár barátom elvesztettem miatta, de főként azért, mert ugye én vagyok az állat, a féreg, és aki ilyen ember barátja, azt csesztetni kell, annak szenvednie kell.