Ha nincs párom, mit tehetnék, hogy legyen?

Nem akarod túl görcsösen? Van egy jóbarátom, összejött egy hölggyel. A hölgy nagyon kedves volt, külsőre is rendben, mégis kezdett hanyatlani a kapcsolat.

Egyszer a barátom mesélte, hogy a falnak megy a túlzott ragaszkodásától. Levegőt venni se hagyta. Ha éppen fáradtan hazaesett és nézett volna ki a fejéből pár percig, akkor jött a faggatás, hogy "Babácska, mit a baj?" De látom,hogy baj van, miért nem mondod el??"

Nem értette meg, hogy többet érne, ha öt percig békén hagyná.

Esetleg ilyen dolog nem lehet aháttérben?

Mit értesz az alatt, hogy "normális" kapcsolat? Egyébként hasonló cipőben járok, nem volt még úgymond normális kapcsolatom, én ez alatt azt értem, hogy ami normális lehetett volna, az nagyon hamar véget ért (néhány hét), akivel meg több hónapig voltam együtt, azok elég gáz kapcsolatok voltak (pl. az egyik pasi meleg volt, ilyesmik).

Én is feltettem magamnak ezeket a kérdéseket, aztán elmentem pszichológushoz. Sokat segített.

Én ezt tudom neked javasolni. Nyilván megvan annak az oka, hogy mért nem tudsz kialakítani normális kapcsolatot. Jó, ha ezek a dolgok a felszínre jönnek.

Sok sikert! 26/N

Hogy nálad mi a gond, nem tudom, nálam kb tudom mi az ok.

Mondjuk hosszú kapcsolatom (7év körül) volt, de azt sem tekintem normálisnak.

Normális kapcsolat az, amiben jól érzem magam...

Saját esetemben az a baj, hogy nem tudtam még megteremteni teljesen az anyagi önállóságot, és szüleimmel élek. Ez az oka az egyedüllétemnek. Engem is zavar, hogy nem külön élek, és az esetleges jelölteket is.

Úgyhogy tűrök és nyelek, és nem tettem még első helyre a pártalálást, mert látom, hogy így nincs értelme. Én nem ragaszkodok mindenáron, sose tettem, és csakis olyat keresek már, akivel jó.

Bár én éppen ellenkező oldalról (egy 15 éves kapcsolat felbomlása miatt) kerültem pszichológushoz, ha már elindultam azon az úton kíváncsi lettem. Így találkoztam csoportfoglalkozásokon sok hozzád hasonló esettel, akik szerintem is teljesen rendben voltak adottságaikat illetően, mégsem jött össze valahogy a tartós, boldog párkapcsolat. Ahogy egyre mélyebbre ástak a saját lelkükben, azért felszínre került egy s más. Ma úgy látom, ezek a dolgok nem ok nélküliek, még ha az ok mélyen van is, és hosszú önismereti munka vezet el hozzá. Közhely, hogy soha nem késő, viszont ha előbb kezdesz bele, akkor több időd marad a boldog életre. Kezdetnek javaslom a "Mert megérdemellek!" c. könyv elolvasását, ha pedig segítség kell, akkor szakembert. (Pszichológus, terapeuta stb.)

Nagyon valószínű (bár látatlanban nem jó ilyet tippelni), hogy az önértékelésed körül is lehet valami. Vagy egyszerűen hibás mintákat tanultál még kiskorodban, azokat ismételgeted, elriasztva a lehetséges jelölteket. Ezt neked kell kiderítened. Mások csak segíthetnek ebben.