Tartós párkapcsolatban élők! Volt már olyan időszak, amikor azt mondtátok elég nem bírjátok tovább, és szakítatok?

A kapcsolatunk első két vagy első három évében fordult elő. Egy szünet, bár csak egy hétig, és mind a ketten kimondtuk egyszer, hogy vége. Valószínűleg komolyan is gondoltuk, de szerencsére nem lett belőle semmi.

Ezek a kibékülések voltak életünk legjobb döntései, ugyanis mára már annyira összecsiszolódtunk, annyira szeretjük egymást, hogy el nem tudnánk kébzelni egymás nélkül az életünket. Idén töltöttük a tizedik évet, és lettünk egy éves házasok. Tehát ha sikerül átvészelni az ilyen nehéz időt, akkor még nagyon-nagyon jó vége is lehet:)

Na igen, sajnos nem mindegy, hogy a kapcsolat melyik szakaszában érzi ezt az ember.

És ekkor van gond, ha a tizedikben érzi. Mert ha az elején, ahogy én is írtam, akkor még csak meg kell szokni egymás rigojáit, meg kell tanulni alkalmazkodni a másik szokásaihoz...

De tíz év után egy ilyen érzés,...Az már gond...De szerintem még akkor sem menthetetlen a dolog. Persze ha mindkét fél hajlandó odafigyelni magára, a másikra, a problémákra, és azok kiküszöbölésére. Ha meg van a szeretet, akkor szerintem sima ügy:)

Mondjuk egy szakítás előtt azért érdemes ezerszer is átgondolni, hogy a szakítással nem vesztesz-e többet mint amennyit nyersz.

Meg hogy valóban akkora hibák-e, hogy érdemes miattuk szakítani. Mert ugye az esetleges következő párod sem lesz tökéletes ám. Benne is lesznek hibák. Mert ugye senki sem tökéletes.

Érdemes átgondolni, hogy esetleg kicsit nagyobb "türelemmel" nem-e megéri átsiklani az idegesítő dolgai felett. Mert úgy látom, nálatok nem problémák vannak, csak egy-két tulajdonságától besokaltál. Gondold át, nem éri meg elviselni ezeket a jó tulajdonságaiért?

Mi 4 éve vagyunk együtt a párommal. Többször volt kisebb nagyobb összeröffenés az évek alatt. De hát melyik kapcsolatban nincs? :) Néha kell :)

DE! Én többször voltam úgy hogy nem bírom, elegem van, véget vetek ennek a kapcsnak, mégpedig azért mert mindig én nyelem le a dolgokat, én akarok mindent megoldani ő meg átsiklik felettük. Azaz nem csinál ügyet a dolgokból. Pedig néha jó lenne megbeszélni és nem csak azt hajtogatni: Nem tudom, nem értelek, sztem semmi gáz stb (ő mondja)...És ilyenkor feldülemlik bennem, betellik a pohár és kiadom magamból és ott tartok hogy vége. Ő megijed és rögtön megtudjuk beszélni....:) De ettől függetlenül szeretjük egymást. :) Mindennél jobban. Csak különbözünk. :) Én mindent megakarok beszélni ami nem tetszik, ő meg semmit se, mert szte nem nagy dolgok...:)

Sztem a kapcsolat erőssége és az egymáshoz való hozzáállás "mondja meg" hányszor lehet ezt megcsinálni.

No meg persze hullám völgyek mindenhol vannak. Nálunk kb fél évente van ilyen hogy pár hétig csak a vita meg a vita, utána meg hónapokig semmi..:) Mindenkibe van fáradt gőz amit ki kell engedni :)

L