Folytassam, vagy ne folytassam vele?

Másfél hónapja szakítottunk a barátnőmmel három és fél év együttlét után. Ezután próbáltam elszakadni tőle gondolatban és érzelmekben is, sokat csajoztam és buliztam, és úgy éreztem, hogy valamennyire már sikerült is. Körülbelül két hete elkezdett keresni, és folyton szomorú volt. Azt tudni kell, hogy a szakításunk egyik fő oka az volt, hogy új munkahelyet kapott, és ott a főnök nagyon durván ráhajtott, úgy, hogy én még meg voltam. A bnőm nem engedett neki, de azért valamennyire betalált nála a csávó, ez főleg annak köszönhető, hogy én sok mindent elrontottam a kapcsolatunkban. Tegnapelőtt találkoztunk, és együtt töltöttünk egy napot (nem is akármilyet. pont mint rég, tökéletes volt), de napközben többször is elsírta magát, és nem akarta elmondani, hogy miért. A nap végén aztán végül elmondta: részegen lefeküdt a főnökével. Másnap kezdett el keresni. Azt mondta, nagyon megbánta. Először letaglózott a hír, aztán magamba néztem egy kicsit, magamhoz húztam és megcsókoltam. Aztán a fülébe súgtam, hogy szeretem, de így már nem leszünk együtt. Mondta, hogy tudom.

Megpróbáltunk ennyiben maradni, megbeszéltük, hogy soha többé nem beszélünk. De tegnap végül egész nap sms-eztünk. Este volt egy közös barátunk szülinapi házibulija, ahova mindketten hivatalosak voltunk, és a tegnapelőtti találkáig úgy is volt, hogy megyünk. De én lemondtam reggel, nem éreztem úgy, hogy a közelében tudnék lenni. Aztán amikor már tudtam, hogy megy a buli, egyszerűen nem bírtam. Felpattantam a biciklimre, és átkerekeztem a világ f*szán túlra, felhívtam a srácot, és mondtam, hogy erre járok, beugorjak-e. Mondta, hogy persze. Igazából egyedül a volt bnőm hajtott oda. Csak látni akartam, semmi más tervem volt. Úgy éreztem csak erre van szükségem. Igyekeztem nem is szólni hozzá, rá se nézni (csak ha nem látja), de odaült mellém, elkezdte simogatni a hátam, és megpuszilta az arcom (ez a puszi ezerszer több dolgot kavart fel, mint az összes smár amit az elmúlt másfél hónapban váltottam a szórakozóhelyeken). Láttam, hogy ki van sírva a szeme, és hogy inkább ki se sminkelte magát. A többiek előtt nem igazán tudtunk beszélni, de én hamar elindultam. Mondta, hogy jön ő is velem, de mondtam, hogy bicóval vagyok, és akkor csak kikísért a kapuba. Ott megölelt, és iszonyat szívszorítóan elkezdett sírni. Amikor kérdeztem, hogy lehetnénk-e megint együtt a fejét rázta. Azt mondta, hogy amiatt, amit tett. Mondtam, hogy nem érdekel, és megcsókoltam. Itt megszakadt a dolog, mert kijött pár srác, és nem akartam, hogy lássák, mi van. Még gyorsan megkérdezte, hogy beszélünk-e még. Mondtam, hogy igen.

Tegnap éjjel még felhívott, hogy találkozzunk szerdán. Szerintetek mit tegyek? Az a baj, hogy nagyon nagyon rosszul áll a családjuk anyagilag, és nem biztos, hogy felveszik államilag támogatott képzésre, tehát nagyon kell neki a munka. Azt mondta, már gyűlöli a munkát és ezt a másfél hónapot meg amit tett, és szerintem szívesen ott is hagyná a melót, de egyszerűen nem teheti meg. Enni alig van pénzük. Viszont, ha újra összejövünk, egész nap ott lesz körülötte a csávó, aki miatt feltört a piros pecsét köztünk, és akivel le is feküdt... Minden porcikám őt akarja, és őrülten hiányzik. De nem tudom, mennyire működhet a dolog. Már megbocsájtottam neki (nagyrészt én sodortam a csávó karjaiba), és tudnék szívből bízni benne, ha újra együtt lennénk. Tehát ezzel nincs gond. De nem tudom, hogy bírnám, hogy a melóban egész nap azzal az emberrel van. Megér egy próbát?

20/f