Miért hanyagolják el magukat a gyermekes nők, majd csodálkoznak, hogy elhagyják őket? (nők vélemény is nagyon érdekel)

Halihó!

Természetesen nem első lépés a szakítás. Rágódom már rajta egy ideje. Fokozatosan rosszabb a helyzet. Néha kicsit javul, majd visszaesik sajnos. Jelenleg is azon a ponton vagyok, hogy adok még egy lehetőséget magunknak. (nem először) Beszéltem nejemmel ismét. Említettem neki, úgy érzem, csak én dolgozom azon, hogy helyreálljon a kapcsolatuk. Jeleztem számára, jó lenne, ha valamiféle pozitív visszajelzést kapnék tőle, ő is akarja, ő is együtt szeretne maradni velem. Erre tulajdonképp nem is igazán válaszolt :-(((((

Mintha a falnak beszélnék! :-( Egyáltalán nem akar a kedvembe járni. (semmilyen területen)

Egy valamit emleget, hogy Én miért „baszogatom” őt? :-o /bocs a kifejezésért/

Sajnálom, de ez nem működik tovább részemről, ha minden így marad. – mondtam neki. Nem válaszolt rá! :-(

(a csemeték 4,5 és 2,5 évesek)

Igen, élő, létező, lélegző pasi vagyok! :-)))

Külcsínre pedig egyáltalán nem vagyok nőies, cseppet sem. A nagy test, érző szívet takar :-)

Sokszor jut eszembe-, amit gyakran emlegetnek-, a jófiúk hoppon maradnak.

A legnagyobb gondom, hozzám bújuk egyik-másik csemetém és elolvadok. Ezekben a pillanatokban eszem ágában nincs elköltözni. Felelevenedik előző házasságom és, hogy elment két nagy csemetém ex-nejemmel. Tartjuk a kapcsolatot, rendszeresen találkozunk, de ez mégsem olyan, mint mikor én nevelem őket. Mi lehetett volna, ha…? Nem igazán szeretném a két kicsivel is átélni ezt. Hihetetlenül talpraesett, ügyes, okos gyerkőcök. Pocsék lenne nélkülük élni.

És jön a nagy kérdés? Mi a jobb együtt maradni „csak” a gyerekek miatt és alárendelni magunkat a helyzetnek vagy elválni és talán meglelni a boldogságot, az áhított életet?

Amitől még tartok, esetleg jön egy nő, aki miatt… És akkor mit tegyek majd?

Köszi az érdeklődést! Jól esik!

A hosszú válasz írójának:

Milyen vagyok valójában? Húú… Csak nem bejövök neked? :-)

Számtalanszor jutott nekem is eszembe, hogy félrelépek. Előző és jelenlegi házasságomban egyaránt. Már csak azért is, mert számomra soha nem okozott problémát a csajozás. :-) De nem tettem. /nem mondom, néha lehülyéztem magam, mikor kihagytam egy-egy vonzó nőt/ Igaz lehet, talán jobban tettem volna, ha félrelépek. Legalább kis időre megkaptam volna azt, amit otthon nem. Természetesen nem csak a testiségre gondolok, hanem a figyelemre, a vonzódásra, az izgalomra,stb. Utálatos dolog úgy együtt élni valakivel, hogy nem jelentek számára semmit, hogy már cseppet sem lát izgalmasnak, nem érdeklődik felőlem…

Miként állnak dolgaim? Rosszul. Nézegetem az albérleteket. Már leléptem volna, ha munkahelyemen nem épp most lenne létszámleépítés. Ha minden igaz, engem nem érint. Megfontoltan kell döntenem. Megpróbálok nem hirtelen felindulásból elköltözni. Tehát az tuti, megvárom, amíg munkahelyem ismét biztos hátteret tud nyújtani számomra.

Ha esetleg privátban beszélgetne velem valaki, a kérdésnél tud számomra írni (Privát e-mail a kérdés kiírójának

)

napietus.blog.hu válaszára:

Nincs szándékomba egy harmadik miatt elhagyni a családomat. Pontosabban nem ez miatt fogok elköltözni, ha megteszem. Nem tettem volna fel kérdésemet itt-,vagy legalábbis nem így-, ha ilyen helyzetben lennék. Csupán arra akartam célozni, hogy ha sokáig halogatom a döntést, megeshet, hogy bejön a képbe egy nő. A közelmúltban volt már 1-2 lehetőségem, hogy félrelépjek, de akkor még nem álltam olyan tré helyzetben, mint mostanában, akkoriban még ellen tudtam állni a kísértésnek. /Bevallom, manapság kifejezetten vágyom arra, hogy elcsábítsanak :-D /

Előző nejemnél addig vártam, amíg a végén ő lépett félre. Kimaradozott, és már az sem zavarta, hogy rájövök. Szakítás után nagyon pocsékul éreztem magam, hiszen a környezetemben szinte mindenki tudta, hogy nejem félreke.. megcsal, csak én marha nem ismertem fel még időben. Annyira rossz érzés volt az emberek szemébe nézni, hogy el is költöztem, pedig ott nőttem fel. Még én éreztem kellemetlenül magam. Szinte éreztem a szarvakat a fejemen.