Mit kellene tennem, várjak még éveket?

Szia kedves kérdező!

Nagymamám 13 évvel volt fiatalabb nagypapámnál, éppen, mint amennyivel te vagy fiatalabb a párodnál. Viszont még nagyon fiatal vagy. Talán nem hinnéd most el, ha azt mondom, hogy nagyon nagyon sokat fogsz még változni az elkövetkező 10 évben. A lényeg persze jó esetben marad ugyanaz. Én is a lényeges dolgokban ugyanolyan maradtam, ugyanaz a hűséges természet, mint akkoriban, szóval lehet, hogy örökké kitartanál emellett a fiú mellett. Viszont akkor is tanácsolom neked, hogy várj még 2 évet. Nem a világ vége az a két év.

Az én párommal mi is most kb 3-4 évet kell, hogy várjuk, mire esetleg összeházasodnánk. Ami nekem nagyon-nagyon nehéz. Viszont éppen mivel tudom, hogy nekem ő az igazi, és ő is tudja, hogy neki én vagyok, ezért kitartunk egymás mellett, és hisszük, hogy ez nem változik 2-3 vagy 4 év alatt sem. A türelem rózsát terem, a mondás is így szól, és meglásd, a kitartó szerelem a kitartásával igen erőssé növekedhet. Mindenkinek meg kell küzdenie a szerelméért. Ami valakinek az, hogy hogyan teremtsék meg együtt a családi fészket, viszont valakinek az, hogy bizonyítsa, tud várni és hűségesen kitartani a másik mellett.

Azon túl pedig tanácsolom neked, hogy tanulj. Bár mi nők, úgy hiszem, hogy elsősorban feleségnek és anyának illünk leginkább, de nem mindegy, hogy mennyire vagy okos. A saját önértékelésed szempontjából sem mindegy, hogy a férjeden élősködsz, mint egy önmagában életképtelen személy, vagy pedig biztos tudatában vagy, hogy képes lennél megállni a lábadon te is, ha az élet úgy adná, hogy valami miatt neked kell gondoskodni akár pl a férjedről is, mert megbetegszik vagy ilyesmi. Ehhez tanulni kell, mert pénztárosként, pincérnőként és pultos lányként nem igen lehet normálisan megélni, nem egy nagy élet perspektíva. Most megteheted, hogy tanulj, ennek van itt elsősorban az ideje. Tedd le az érettségit, tanulj valami szakmát vagy menj egyetemre, mellette már lehetsz házas is, persze. De jól gondold meg, mert onnantól kezdve teljes értékű felnőtt vagy, nem teljesen lehetsz olyan, mint a leendő évfolyamtársaid, akik még "szabadon" buliznak.

Nem a bulizást akarom ezzel buzdítani, csak azt, hogy gondold végig, TE mire vágysz igazán, és mit veszítenél vagy nyernél egy korai házassággal. Arról nem beszélve, mennyire sokat változol még az elkövetkező években, rengeteget.

A 18-at pedig mindeképp várd meg. Szerintem. :)