Mit gondoltok? Szenvedek a hiányától!

Szia,

szerintem próbáljátok meg az egészet úgy,mint a legelején,gyakran találkozgattok,persze még nem éltek együtt,nem hozzátok fel a szakítást,csak próbáljatok a jó dolgokra koncentrálni,egymás kedvére tenni stb.

Pár nap/hét után úgyis ki fog derülni hogy érdemes-e ezt "komolyabban" felvállalni.

Sok sikert! =)

nézd, ha tanultatok a hibáitokból és tesztek is ellene akkor működhet. Ne csak a hibákat beszéljétek meg, hanem, hogy mit tesztek ellene.

Pl. ha felkapjátok a vizet akkor párnacsatába fojtjátok a veszekedést. Szerintem sokszor az a baj ,hogy az emberek túl komolyan veszik egymást. A párkapcsolat erről szól, hogy ismered a másikat és tudod a kis hülyeségeit, de tudsz is ellene tenni. És azért javaslom, hogy gyerekes megoldást alkalmazzatok, mert akkor közben rádöbbentek ,milyen jelentéktelen dolgon akadtok fenn.

Gratulálok az első válaszolóknak, ha tapasztalatból beszélnek, én azonban a saját és mások bőrén is azt tapasztalom: egy a tietekhez hasonló kapcsolatból jobb menekülni, mert csak hosszútávú boldogtalanság és csúfos szakítás, depresszió, idegösszeomlás vár a felekre. Vannak, akik egyszerűen nem férnek össze, mert olyan az alaptermészetük, és ezt nem tudják levetkőzni: azzal megszűnnének önmaguk lenni.

A te döntésed, ha megpróbálod, de ne szenvedj érte többet, mint érdemes. A külön töltött idő hatására valószínűleg időleges javulás állna be, de csak azért, hogy annál kiábrándítóbb legyen, ha ismét borul a bili.. Nem tudom, hány évesek vagytok, én 24 évesen döntöttem úgy, hogy nem ölöm tovább az éveim egy olyan kapcsolatba, ami sohasem fog boldoggá tenni. Egy helyben toporogni, újrakezdeni az egyszer már végigjárt utat időpazarlás. Nem bántam meg..