Miért nehéz elfelejteni valakit akit nagyon szerettünk?

Nem kell elfelejteni azt akit szerettünk/szeretünk. Én akkor éreztem "hasonló" fájdalmat, amikor rájöttem, aki nekem kell, neki én nem, holott nekem nem is ő kellett, hanem az, akit beleképzeltem.

Most jó ideje tetszik egy pasi, először nem tetszett, megszerettem ahogy megismertem, és már iszonú jóképűnek látom. Bár lehet többé nem találkozunk, mégsem érzek fájdalat, inkább hálás vagyok az égnek, hogy megismertem, mert már látom, hogy igenis vannak jó pasik, és ez most külső-belső-re is igaz.

Nem érzek félelmet, hogy többé nem találkozunk, mert ha találkoznunk kell úgyis fogunk. És nem érzem azt a fura érzést amire azt mondanám, hogy hiányzik, pedig tényleg iszonyat szerettem/szeretem.:)*-*:)

Nem értem magamat sem, de jobb is így, nem szeretném mégegyszer átélni azt, hogy ráébredek elvesztettem valakit, aki nekem fontos volt, inkább úgy fogom fel, hogy nem vesztettem el, csak egy kis ideig külön utakon járunk.

21/L