Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Távkapcsolat! Normális ez az érzés? Van értelme
küzdenem vagy jobb ha feladom már most?
Figyelt kérdés
2 hónapja jöttem össze egy sráccal, kívülről belülről imádom úgy ahogy van. Szerelemnek nem nevezném, de tudom hogy ha lehetőségünk lenne heti avagy két heti egy találkánál többre, pillanatok alatt belezúgnék... A köztes időszakban, amikor alig beszélünk, egyáltalán nem találkozunk, stb én borzalmasan szenvedek. Kell az, hogy mellettem legyen, hogy érezzem... Így nincs meg az az érzésem hogy összetartozunk, inkább csak mintha összejárnék valakivel hétvégente. Borzasztóan rosszul érzem magam egész héten, aztán egy találka ezt enyhíti, majd kezdődik minden előröl. Komolyan már azon gondolkodom, hogy inkább még most hagyom a francba az egészet. Most még nem lenne olyan nehéz felejteni talán. Ha szerelmes leszek, akkor csak még sokkal bonyolultabb lesz minden. Mindketten egyetemisták vagyunk 200 km-re egymástól, ráadásul ő két egyetemre jár, így a vizsgaidőszakok és a szorgalmi időszakok is egyformán vackok.
kivül belül imádod? hol találsz még1 ilyet? 2 egyetemre jár? professzor ASD xd tuti nem szalasztanék el ekkora lehetőőséget xd
2011. jún. 20. 19:55
Hasznos számodra ez a válasz?
2/16 habibi válasza:
szia,
az elején nekem is megfordult a fejemben, hogy hagyom , de nem bírtam elszakadni tőle, mert teljesen beleszerettem, így vállaltam/tuk. Köztünk 1000 km van,nyáron 2 hónapig nem látjuk egymást, mert hazautazik -7000 km, anyagilag, lelkileg is megterhelő, de szeretjük egymást, hűségesek vagyunk és bízunk egymásban és ez a legfontosabb , na meg a kitartás.9 hónapja vagyunk együtt, de már több mint egy éve ismerjük egymást.
Ő 21/F én 18/L
de azt szeretném megkérdezni, hogy nem tudnál te egyetemet váltani? mert lehet, hogy a következő évtől másik egyetemen folytatod, csak elég sok gonddal jár, de ha szereted akkor megéri
2011. jún. 20. 20:00
Hasznos számodra ez a válasz?
3/16 A kérdező kommentje:
Nagyon okos és intelligens srác ez tény és a tanulás mellett minden másra is tud időt szakítani, amiért mélységesen tisztelem, mert én egy szakkal is nehezen boldogulok olykor. Egyetemet váltani nem szeretnék, mert egy olyan műszaki szakon vagyok, amit max BME-n tanítanak az országban, de azt sem olyan mértékben mint ahova járok, ott inkább csak érintőlegesen foglalkoznak a témával más építőmérnöki szakirányon belül, én viszont imádom a szakomat és nem szeretném feladni, pláne nem egy még kialakulóban lévő, csupán két hónapos kapcsolat miatt.
Bizonytalan az egész... az hogy mikor tudunk találkozni, az hogy a nyarat egyáltalán együtt tölthetjük-e legalább, az hogy mi lesz szeptembertől, egyszerűen minden. Sajnos világ életemben a távkapcsolatok ellen voltam, nehezen viselem azt is, ha napokig össze vagyok zárva valakivel (akárki is legyen az), de azt is ha napi fél óránál nem beszélünk többet a köztes időszakokban, mert nincs ideje rám. Küszködöm így is úgy is és nem vagyok benne biztos hogy jó ez így. Nem várhatom és nem is várom el tőle, hogy feladja az álmait miattam, ahogy ő sem várja tőlem, így viszont én csak szenvedek. Bízom benne, nem erről van szó... de rossz hogy tudom ő éppen szét tanulja az agyát, esetleg bulizik, jól érzi magát, kitudja még lehet csak eszébe sem jut hogy én itthon epekedve várom hogy végre jelentkezzen, akár csak egy sms-t írjon hogy gondol rám.
2011. jún. 20. 20:13
4/16 anonim válasza:
Ha nem szereted ha nem vagy szerelmes akkor inkább hagyd. Bár nem hiszem, hogy nem vagy az. 200 km-er szerintem nem is olyan tragikus távolság. Mi 2500 km-re vagyunk egymástól. Én is mindig a távkapcsolatok ellen voltam ahogy ő is. A mai napig nem tudjuk, hogy jött ez az egész. Viszont mi egymásba szerettünk és nem volt már visszaút ha mondhatom így. Nem tudunk minden nap beszélni egy hónapja nem láttam és még két hónapig nem fogom. Iszonyatosan rossz néha komolyan mondom nem csak lelkileg, de testileg is fáj a hiánya. Néha nem is tudom megéri e ez az egész. Augusztusban hazajön viszont akkor is én az ország nyugati csücskében ő pedig a keleti végében lakik. Mi nem tervezünk... Nem is tudjuk mi legyen, de így rossz nagyon. Viszont egyikünk sem akar véget vetni ennek a ''kapcsolatnak''. Ha vele vagyok olyan mintha megszűnne körülöttem a világ soha nem éreztem még ilyet. Viszont egyenlőre ebben az egészben 85% rossz 15% jó dolog van kb. Ha nem vagy szerelmes ne kezdj bele, de szerintem te már az vagy akkor viszont küzdjetek egymásért.
21/L
2011. jún. 20. 21:01
Hasznos számodra ez a válasz?
5/16 A kérdező kommentje:
Kedves utolsó! Köszönöm a válaszodat, elég tanulságos! Valóban 200 km nem olyan sok, lehetne sokkal több is, de így sem egyszerű. Most hogy mondod, valószínű nekem is az a legnagyobb bajom, hogy nem tudunk tervezni. Nincs meg a rendszer ami mondjuk az itteni kapcsolataimban megvoltak... nem volt hiányérzetem, itt viszont nagyon is van. Hiányzik az, hogy ha már nem látom legalább érezzem azt hogy mellettem van és támogat, ezt viszont nehéz úgy, hogy olykor napok telnek el anélkül, hogy keresne. Próbáltam vele megbeszélni, hogy nekem ez így nem jó, utalva arra, hogy lehet előnyösebb lenne ezt hagyni, de egyszerűen úgy reagált, ahogy arra nagyon nem számítottam. Megnyugtatott, hogy ő is nagyon rosszul érzi magát, de mindennél jobban szeretné ha ez működne köztünk és nem akarja ilyen egyszerűen feladni, találni fogunk valami megoldást a dolgokra, keresünk olyan tarifacsomagot, hogy olcsón tudjunk egymással beszélni stb, de azóta sem történik semmi. Arra lenne szükségem hogy ezt megerősítse bennem azzal, hogy válaszol az sms-eimre, vagy csak felhív ha van 5 szabad perce... Nem vagyok szerelmes, de iszonyatosan bennem van a vágy, hogy ő kell nekem, csak ezek a hülye kilométerek ne lennének, ez elront mindent.
2011. jún. 20. 21:36
6/16 anonim válasza:
Utolsó vagyok. Látod itt is ez van. Megígérte egyszer régen nekem, hogy minden nap szán rám valami minimális kis időt. Nem órákat, de legalább egy sms-t. Aztán ebből először az lett, hogy eltűnt egy napra. Később, hogy ne várjam minden éjjel a gép előtt mert nem tud jönni. Ő sem válaszol az sms-eimre. Ezért már nem is írok neki. Arra végképp nem kérem, hogy hívjon... Ő is azt mondja lesz megoldás. Én nagyon bizalmatlan, önbizalom hiányos és aggódó, típus vagyok. Épp nekem való egy távkapcsolat :D. Mindig én vagyok majdnem lecseszve, hogy miért aggódom ő eddig is megvolt kint... Ő maga mondta, hogy higgyek benne, hogy számíthatok rá. Eleinte azt éreztem, hogy tényleg így van. Viszont most ugyan az a bizonytalanság mint amiben eddig éltem. Nem is tudom mit kellene csinálnom. Ő eddig is eléggé szabadon élt és nem akarom én szabályozni vagy ellenőrizgetni. Ő sem teszi. Viszont ezzel, hogy úgy érzem letojja a fejem. Úgy érzem saját magam miatt fogom elveszíteni. Szerinte persze minden rendben. Neki teljesen jó így mert most én sem ''zaklatom''. Hagynám a francba ha nem szeretném ennyire. Viszont ilyen távolságból és betűkből nem tudom meghatározni az érzéseit. Mi van ha augusztusban hazajön és azt mondja, hagyjuk a francba az egészet. Ő inkább úgy akar élni ahogy eddig. Nagyon nehéz dolgok ezek. Nem tudom van e jó döntés egyáltalán.
2011. jún. 21. 19:06
Hasznos számodra ez a válasz?
7/16 A kérdező kommentje:
Abszolút megértelek, nálunk is hasonló a helyzet. Minden éjjel várom a gép előtt, hátha... minden 10 percben a telefonomra nézek, hátha... és rosszul esik az hogy semmi. Nem tudom, igazán megmagyarázni is nehéz. Nem akarok rátelepedni, de nekem szükségem van arra, hogy legalább egy sms-t küldjön egy nap, hogy él, és esetleg gondol rám. Nekem nem elég az, hogy hetente vagy két hetente 2 napot együtt töltünk és akkor minden tökéletes. Szükségem van arra, hogy érezzem akkor is, amikor nem lehetünk együtt. Ő viszont teljesen úgy fogja fel, ahogy a te párod. Neki ez így természetes, normális, nem igényli a gyakoribb kapcsolattartást stb, és engem ez bizonytalanít el teljesen.
2011. jún. 21. 20:30
8/16 anonim válasza:
Nekem azt mondja igényelné. Viszont ezt könnyű így mondani, hogy nem vagyunk együtt. Amit meg csinál az alapján mégsem igényli. Nem olyan régi dolog ez az egész. Néha pedig az ilyen dolgokkal nagyon elbizonytalanít. Előtte 5 éves kapcsolatom volt 8 km-re laktunk egymástól szóval én nagyon hozzászoktam ahhoz, hogy ha szükségem van a páromra akkor itt van. Nem mintha nem lennék el önállóan mert egyébként jól érzem magam. Viszont nagyon is szükségem lenne rá. Viszont úgy érzem neki nincs szüksége rám. A távolság miatt meg nem tudok dönteni nem látom nem hallom a hangját így nem tudom mit érez igazából. Nem akarok hiú ábrándokat kergetni lehet, hogy csak 21 vagyok, de túl sok mindent tanított már az élet. Nagyon félek attól, hogy ennyire vágyom rá aztán mégsem lesz majd semmi és feleslegesen rohadok a gép előtt felesleges ez az egész... Nehéz így. Van aki azt mondja nem szeret mert ha szeretne mindig keresne, de eléggé ismerem tudom, hogy ő nem kertel ha nem érezne semmit elmondaná.... Én sem tudom érdemes e várni. Mert így mindenkit elutasítok esélyt sem adva nekik egy olyan valakire várva aki most ír minden nap kb 20 percet msn-en de van hogy 2 napig semmit nem tudok róla.
2011. jún. 21. 20:48
Hasznos számodra ez a válasz?
9/16 habibi válasza:
sziasztok :)
beszéltetek erről már a párotokkal? mert mi is így kezdtünk,h. rendszertelenül beszéltünk, de aztán mondtam neki, hogy szivecském ez így nekem nem jó, mert szükségem van rád, ha csak egy kis üzenetet küldesz, amiben egy szia van az is jó nekem, csak írj (mi nem hívjuk egymást mert az elég drága lenne) és akkor azt mondta, hogy akkor összekapja magát, mert nem akar elveszíteni és azóta ha nem tudunk beszélni mindennap (mi kb. 3-4 órát beszélgetünk folyamatosan) akkor írunk egymásnak egy szerelmes levelet vagy ha tudjuk előre, hogy nem leszünk este akkor hagyunk a másiknak egy üzit, hogy ne várj rám, mert nem leszek, így kíméljük egymást és nem kell izgulni, hogy jön-e vagy sem. Beszéljétek meg a párotokkal, mert biztosan van annyi idejük, hogy legalább azt leírják, hogy nem lesznek aznap elérhetőek, vagy csak annyit, hogy szeretnek titeket. csak beszélni kell velük és ha kölcsönös a szerelem, akkor hatásos a szentbeszéd.
2011. jún. 21. 21:10
Hasznos számodra ez a válasz?
10/16 anonim válasza:
Tudod én a kommunikációt tartom a legfontosabbnak minden kapcsolatban. Hogy meg tudjuk beszélni ha valami nem jó. Én már beszéltem vele mondtam neki, hogy ez így nem jó. Eddig mindig én engedtem először, hogy ne beszéljünk órákig aztán, hogy ne beszéljünk minden nap. Viszont leírtam már az előbb is, hogy megkértem rá, hogy minden nap legalább egy üzit írjon. Ebből a végén az lett, hogy ez teher neki és hogy inkább ne várjam. Ha nem várnám soha nem beszélnénk. Talán ezt kellene nem tudom ha nem lennék fent néhány napig akkor mit csinálna. Talán félek megtudni... Ha látja, hogy on vagyok mindig ír. Viszont az idő eltolódás miatt meg mivel különböző a munkánk elég nehéz nekem hónapok óta éjszakázni főleg ha nem is jön. Erre a válasz az volt, hogy akkor ne várjam. Talán nem is vagyok fontos... Ő teljesen biztos abban, hogy megvárom és ezt el is mondta. Eleinte én is biztos voltam benne...
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: