Az milyen, hogy a szeretőm idehozza hozzánk kertipartyba a leendő nőjét? Nemsokára érkeznek. Kedvesnek kéne lennem. Pf. 24/L

08:25

Teljesen jól látod a helyzetet. Leszögezem: nem vagyok szerelmes, de az biztos, hogy erősen vonzódom hozzá. Szeretem a barátomat, de nem vagyok szerelmes, belé sem-> különben nem csaltam volna meg. fél-1 évvel ezelőtt annyira, de annyira biztosan állítottam, hogy soha nem tudnám megcsalni. Rájöttem igaz a mondás: Soha ne mondd, hogy soha! Nem kellek a "szeretőmnek", különben célzott volna rá, hogy legyek szabad. Sőt, mikor említettem neki, h véget kéne vetni a kapcsolatomnak a barátom érdekében, azt mondta, h szerinte maradjak vele. Ahogy írtad: Félek, hogy rosszul döntök. Nem attól, hogy egyedül maradok, hanem attól, hogy mégis ő az, aki kell, és erre későn fogok rájönni. Gyáva vagyok :(

Egyvalaki tudja, -ezt is kitaláltad, ő pedig a lakótársunk. (srác) Felnőtt emberek vagyunk (ő mondjuk 34), annyit fűzött hozzá: "Te dolgod"... Na nem bonyolítom tovább, azt azért még idebököm a végére, hogy tegnap éjjel itt aludt a "szeretőm", a csajjal együtt. Kijelentettem neki (tudom... teljesen jogtalanul), hogy NEM osztozom. Így talán végre vége a viszonyunknak. Köszönöm, hogy hozzászóltatok, mégha némelyik negatív is volt-érthető.

Istenem, de jó az utolsó kérdés!

11 év, Te jó ég.... Mekkora undorító kis hülye voltam 😂

Akkoriban véget vetettem a szeretős viszonynak, de nem szakítottam a barátommal, csak akkor amikor rövid időn belül elcsavarta valaki más a fejem. Tipikus kis hülye voltam (még mindig egy időről beszélünk, 11 éve: 24 éves voltam). Egy nős pasi- munkatársam csavarta el a fejem. Szakítottam végre, akkor is, ha nem igaz esetleg, amit ígér, -hogy kilép a házasságából. Rájöttem, hogy az akkori barátom marhára nem mellém való, inkább leszek egyedül. Mai napig megértem az akkori önmagam, de ma már egyenesebb lennék.

A nős pasi ki akart lépni, de a feleség bekeményített és megfenyegette, maradt. Padlón voltam (kis hülye....)

Mindeközben volt egy jó barátom a melóban, 2, azaz kettő éve minden nap dumáltunk. Nálam 12 évvel idősebb, minden baromságomról tudott. Nem értett vele egyet, de meghallgatott. Időközben szakított az élettársával, aki mérgező volt.

Engem felsegített a padlóról és elhívott barátilag magához (70km) kirándulni, ami 2 napig tartott, és tovább, mert most lesz 10 éve, hogy összejöttünk, 6 éve házasok vagyunk, van 3 gyermekünk, és soha, de soha nem néztem mellette másra, mert olyan szikrát pattintott, ami mai napig lángol.

Fél éve újra dolgozom, ahol újra találkoztam a fent említett nős pasival. Ő valószínűleg rossz helyen van, mert még mindig ÚGY néz rám. Csúnyán váltunk el anno, de rég volt, most beszélgetek vele melóban néha és élvezem, hogy "szenved". Tudja, hogy ez a hajó elment. Nem érint meg, mert megismertem a gyenge oldalát, hogy nem képes kiállni a boldogságáért és tenni a jobbért, sosem lenne ez másként, DE ha másként lenne is, mostmár tárgytalan, hiszen senki nem érhet fel számomra a férjemmel, iszonyú küzdelmeken vagyunk túl.

Mellettem volt, amikor rákos voltam- 8 éve tünetmentes vagyok. Mellettem áll teljesen a nehéz mindennapjainkban, ugyanis a legkisebbünk, aki 3,5 éves, sajnos autista, nemrég kapott diagnózist.

Már csak a történteket tekintve is felnőttem, és hát a 11 év maga alapból is hozott némi élettapasztalatot (a 24hez képest 😁)

Szeretem a férjem, imádok vele élni, szuperek a hétköznapjaink, és ebbe nem férne bele semmiféle kikacsintás, nem is tud már megfogni senki, mert Ő a mérce. :)

Hát ez történt azóta.... :)