Lányok! Voltatok már olyan helyzetben hogy a pasitoknak a haverjai sokkal fontosabbak voltak?

Szerencsére nem :) Nálunk pont hogy az volt az 1. években, hogy soha sehová nem akart menni nélkülem, minden szabad percét velem töltötte volna. Csakhogy nekem az iskola miatt nagyon kevés időm jutott/ jut rá. Szörnyen sajnáltam, hogy otthon ül, és várja, hogy egyszer azt mondjam, hogy végre ráérek. Így elkezdtem noszogatni, hogy menjen már el ezekkel meg azokkal ideoda. Kezdetben én is mentem mindig vele a haverokkal, mivel nélkülem nem akart. Tudom, hogy nem akarta fájdítani a szívem, hogy nélkülem megy mindenhova, de hát ez a választott szakmám miatt sokszor így lesz még a jövőben. Így először eljártunk együtt a haverjaival, aztán én szépen leszakadtam róluk (meg még kevésbé érek rá), és így már eljár nélkülem is :)

20L

Igen, kb 3 hónapig tartott a dolog aztán meguntam, hogy szinte mindig 5 percet volt velem és folyamat a haverjaival, ahová persze engem nem vitt, pedig én is ismerem őket.

20N

nekem egy valaha volt barátnőm járt így, 2 éve voltak együtt a fiúval, mikor annak elkezdett kinyílni a világ (a lány volt az első barátnője, huszonévei hajnalán) rájött, hogy milyen is szociális életet élni, rájött, hogy bizony jóképűnek tartják mások is.

azt tudom, hogy a barátnőmnél ordenárébban nem is lehetett volna lereagálni. örjöngött, verekedett, zsarolt, hisztizett, magához láncolt (najó, néha egész elegánsan is), mondanom sem kell, még egy keserves fél évet voltak együtt, és vége lett.

szóval ha rá is kontrázol arra, hogy ne akarjon haza járni, akkor így jársz :(

Első vagyok. Néha én is kicsit félek, hogy a visszájára fordul a dolog. A barátom 22, én vagyok a 2. komoly kapcsolata, de már majdnem 4 éve vagyunk együtt. Kb 10 fiúból áll a szűkebb haveri társaság, és ebből egyetlen srácnak van barátnője, de annak is félévente más... Bulizni szerencsére nem járnak, így attól nem félek, hogy együtt elmennek csajozni. Néha belegondolok, hogy nem vágyik- e majd arra az életre, amit a barátai folytatnak, de aztán szerencsére mindig bebizonyítja, hogy én vagyok neki a fontosabb és hogy velem képzeli el a jövőjét, és szívesen házasodik 25 évesen, mikor a haverok még mindig kocsmáznak meg csajoznak :) Szerencsére a baráti társaság is olyan, hogy látja, hogy én jó hatással vagyok rá, és szerencsés, hogy vagyok neki. Így tényleg szívesen tartok én is velük, ha van rá alkalom. Szerintem ha egy véglegesen srác olyanná válik, hogy a haverok fontosabbak neki, akkor már nincs mit tenni. Ennek nagyjából 2 fokozatát tudom elképzelni- szereti a barátnőjét, de már megszokta a jelenlétét, és úgy véli, nem létezik, hogy a lány elhagyja, így elkezdi kicsit elhanyagolni. Ekkor még visszafordítható a folyamat. De ha már abszolút a fiúkban látja az élvezhető perceket, a barátnője meg már csak dísznek van, akkor jobb is, ha vége.

Hidd el, hogy fogsz találni olyan fiút, akinek Te leszel mindig a legfontosabb! Egyébként még azt tudom javasolni, ami nálunk is van, hogy ha egy olyan jó társaságba kerül, ahol Téged is befogadnak (persze azért erről tenni kell, én pl. rengeteget segítettem a srácoknak, és egy közös egyhetes programnál nagyon kivettem a részem a munkából), akkor ugyanúgy szívesen látott vendég 'leszel'. Igazából én is mindig meghívott vagyok a 'kanbulikra' (lévén, hogy én vagyok az egyetlen barátnő, a másik 10nek nincs...), szóval ha lenne időm, ott söröznék, csocsóznék velük, és ugyanolyan haverként kezelnének, mint a barátomat. Úgy kell párt találni, hogy már az elején összebarátkozz a haverokkal, így eleve gyakrabban eljárhatsz velük, másrészt meg ha a megfelelő embert találod meg, akkor úgyis mindig Te leszel számára a fontosabb. Remélem összejön ;)