Szerintetek az normális, hogy egy ember csak azért jön össze valakivel, hogy ne legyen egyedül?

Mármint sokan jönnek azzal, hogy lejjebb kell tenni a lécet, meg hogy lejjebb kell venni a igényekből, de egyszerűen ha nem vonzódom valakihez a külsejét illetően, akkor nekem nem megy. Most csak abból indulok ki, hogy négy kapcsolatom közül, összesen egy emberbe voltam igazán szerelmes, aki tényleg nagyon nagyon tetszett, a többibe nem igazán. Most meg már úgy vagyok vele, hogy csak azért nem fogok összejönni valakivel, hogy legyen valakim, mert úgy is tudom, hogy ha külsőre nem jön be, akkor úgyse lesz hosszútávú a dolog. Szeretek úgy végig menni az utcán, hogy egy olyan ember áll mellettem, akit büszkén felvállalok, hogy igen, Ő a pasim...Közben meg nem akarok felszínes lenni, de most mit tudok tenni, ha így érzek...Oké, hogy a belső is fontos, de számomra a külső fontosabb. Én úgy vagyok vele, hogy inkább vagyok egyedül, mint olyannal, akivel nem mutatkoznék sehol sem.

Sokszor sz*r embernek érzem magam emiatt, hogy nem adok esélyt másnak, csak aki tényleg bejön külsőre, de egyszerűen képtelen vagyok máshogy látni a dolgokat. Annak sem látom értelmét, hogy csak azért adjak valakinek esélyt, hogy később megbántsam, hogy bocsi, mégse.

Ha nincs olyan külseje, ami egy kicsit is megfogna, semmi extra igényem nincs, alkat tök mindegy, haj is, meg úgy minden, csak ha nincs meg az az összkép, ami nekem bejön, akkor egyszerűen nem megy. Más is van ezzel így?

22/L