Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lenne így értelme szerelmet vallani?
Sztem ja. Próbáltam már párszor, hogy búcsúzásképp elmondom, mit éreztem az elmúlt időkben a másik fél iránt. Hülyeség.
Nekem az volt, hogy akkor bevallotta ő is, hogy szeretett, aztán ,,jó, akkor próbáljuk meg" de ugye onnantól kezdve nem találkoztok, csak neten, meg telefonon kommunikáltok, meg néha 1-1 élő találka...Kínlódás.
Inkább tartsd magadban, majd elfelejted, ha nem találkozol vele többet, és lesz más, aki lehet, hogy már most is ott van az orrod előtt, csak nem látod... ;)
Szerintem nem sok értelme van, ez már csak olyan "eső után köpönyeg" effekt. Nem hiszem, hogy otthagyná egy ilyen vallomásért a kapcsolatát. :/ Tudom, hogy az ilyet a legnehezebb magadban tartani, de lehet, hogy elijeszted, a lányok az ilyen hirtelen kitárulkozásoktól mindig megrémülnek. Az szép gesztus szerintem hogy venni akarsz neki valamit, én például ugyanilyen okból adtam gyűrűt egy lánynak (sima mezei gyűrű, nem eljegyzési :D) és mindig hordja. :) Neki se mondtam el akkor, csak így utólag inkább márcsak poénkodva, hogy fülig szerelmes voltam belé azért adtam neki a gyűrűt, jót nevettünk és annyi. :)
Az a baj, hogy ha elmondod és visszautasít az azért elég fájdalmas meg benned lesz a tudat egy darabig hogy komplett idiótát csináltál magadból belőle, nem hiszem, hogy erre szükséged lenne.
Na egy szó mint száz, az ajándékozás mehet, de ne vallj neki szerelmet.
én hasonló cipőben járok.én úgy vagyok, hogy aki tetszett az elköltözött.elfelejtettem(eleinte nagyon nehéz volt, de megszoktam)és mostmár van barátnőm, és nem hiányzik, mint szerelmem, csak mint barát:)próbáld meg elfelejteni!
és sok ssikert
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!