Akinek nem jönnek össze párkapcsolatok, miért csak külső tényezőkben keresi a hibát?

Most akkor mi is a te kérdésed? Miben kellene segíteni neked?

Tudod nem is olyan biztos, hogy rosszul cselekednek azok akik a tényezőkbe keresik a hibát. Mert azok nem veszítik el az önbizalmukat.

Képzeld el van valaki de elszúrja a kapcsolatát, azt mondja, hogy ok én voltam a hibás. Megváltoztatja az életét jön egy lány megint szakítanak, azt mondja, hogy még nem voltam tökéletes jellem, azért volt.

Majd jön egy harmadik lány, akibe nagyon szerelmes lesz és érte bármit megtesz de a csaj megcsalja. Éveken keresztül formálta a jellemét a semmiért. Na ezt a csalódást nem tudja elviselni már.

Nézd meg a Bunkó vagyok így hódítok c filmet, pont erről szól.

Elsőnek:

Igazából az a kérdező kérdése, hogy miért nem fogjátok már fel végre, hogy csak magadat tudod megváltoztatni, és ha hiba van, az mindig benned van.

Mesélhetnék, és magyarázhatnám a vonzás törvényét, meg hogy minden gondolatunkkal teremtünk, meg hogy minden helyzetért, eseményért, ami velünk történik, mi magunk vagyunk a felelősek. Mi magunk teremtjük, a saját belső világunk kivetülései, mi magunk vagyunk az ami "kívül" megjelenik.

Valójában ez a feladat, ezt megérteni, és jól használni.

:)

Válasz elsőtől a másodiknak. :)

Olvastam arról amit írsz, csak sok olyan kevésbé inteligens személy van, aki meg arra a szintre se jutott el, hogy saját magával foglalkozzon. kijelenti, hogy én ilyen vagyok s kész. Egyszerűen nem tud fejlődni, mert senki nem foglalkozott vele, senki nem tanította meg, a családi állapota rossz stb.... Ha egy ilyen személynek egyfolytában csak azt mondjuk, hogy ilyen meg olyan vagy, nem fog fejlődni s csak az életkedvét romboljuk. :(

Mert nem mindegy, hogy mit hoztál a múltadból, és mennyi mocskot kaptál már az élettől.

Lehet itt hivatkozni nagyon sokmindenre, de bizony van, amit az ember nem maga alakít, hanem kapja mondjuk a természettől, az élettől, más emberektől.

Ez az önmagunk megváltoztatása meg... megette a fene, ha már az ember azért változik, hogy más emberekhez tudjon mondjuk párkapcsolatilag alkalmazkodni.

"Mert nem mindegy, hogy mit hoztál a múltadból, és mennyi mocskot kaptál már az élettől."

Én is igy érzem, hogy mikor nagyon sok rosszat kaptál az élettől, ott már nehéz csak úgy tiszta lappal indulni.Persze az elmélet azt mondja, hogy a múlttal nem kell foglalkozni csak a jelen számit.Viszont a gyakorlat más.Lehet nem a legjobb példa meg nem is vagyok nő, de mikor megerőszakolnak valakit, mennyire nehéz visszaállni a kerékvágásba az áldozatnak...vagy mikor megcsalja a nő a pasit vagy többször is megjárja ezt más nővel is...

Persze egyetértek az nem megoldás, hogy ne próbálkozzon az ember, csak legyen honnat meriteni lelki erőt újra és újra.

A téma kérdésére meg ez a válasz: "más szemében a szálkát könnyebb észrevenni, mint a sajátunkban a gerendát" Tehát sokkal egyszerűbb a külső tényezőket elemezni, azokra fogni mindent, mintsem elgondolkozni, hogy mi mit csinálunk rosszul.

Első kommentelőnek: Nincs semmi sem véletlenül, akkor el kell gondolkozni, hogy miért az olyan típusú nőket vonzza be. Minden párkapcsolat egy tanulás, egy tükör. Amíg nem tanuljuk meg az adott dolgot, addig nem lépünk a következő szintre. Akit mindig csak kihasználnak, megdugnak, annak el kell gondolkozni, hogy miért. Lehet nem kéne egyből bedőlni minden jött mentnek, és még x+1 példát lehetne sorolni. Lehet túl sok igényünk van a másikkal szemben, ez baromira egyén függő. Vagy szimplán mi helyezünk magunkkal szemben magas elvárásokat.

Bocs hogy így darabokban írom. :D

A globális mozgatórugója ennek az egész dolognak szerintem az önbizalomhiány. Az önmagunkba vetett hit, szeretet hiánya, önbecsülés, önismeret beli hányok. Ezért van a sok "járnátok-e velem, mit gondoltok rólam, minden férfi / nő ugyanolyan) téma. És a végén csak kiderül, hogy az illető nincs megelégedve önmagával. Csak sajnos amíg önmagával nincs megelégedve, addig az élettel sem lesz nagyon. Ha nem szereti magát, akkor mást sem fog tudni szeretni. Ha nem boldog egyedül, akkor mással sem lesz, ne mástól várjuk a szeretetet...Önmagunk vagyunk mindennek a forrása. Van mindenféle gyakorlat önismeret, önbizalom fejlesztésre. A jó öreg tükörrel szemben állok, vagy pozitív megerősítések, vagy leülök valakivel szembe, és csak jót próbálok mondani magamról. Kérdés megvan-e bennünk az indíttatás a változtatásra. Ha nincs, vagy nem halljuk meg azt, amit mások mondanak, akkor marad a vergődés. Nyitottnak és befogadónak kell lenni. Ha falat építünk magunk köré, akkor ne is számítsunk arra, hogy a szeretet bármilyen szikrája felénk tud áramolni, mert egyből lepattan rólunk minden külső próbálkozás.