Nem merek csókolózni. TANÁCS?

Velem is ez volt, pedig én nem vagyok olyan fiatal (20/l).

Barátom egyébként nagyon megértő volt, csak mint aztán kiderült, közben teljesen azon parázott, hogy akkor nekem ő mégse tetszik.

Egyébként nálunk az volt, hogy már vagy 3 hete voltunk együtt, de addig még csak annyi volt, hogy kézenfogva járkálás, meg ölelgetés, simogatás... Aztán volt az, hogy összeültünk filmetnézni az ágyamon, de egy idő után valahogy nem volt olyan érdekes, és ki lett kapcsolva. Helyette inkább ölelkeztünk, hallgattuk egymás szívét, meg cirógattuk egymást.

És aztán ekkor kérdezte meg, hogy megcsókolhatna-e, merthogy nagyon szeretne. Én meg nem tudtam mit mondani, mert akartam is, meg féltem is. És akkor mondta, hogy semmi baj, csak aggódott, hogy mégse jön be nekem úgy, én meg szörnyülködve mondtam, hogy hogy gondolhatja ezt, amikor itt ölelkezünk kettesben, a szobámban az ágyamon... Éshogy csak félek, és nem tudom miért, és oszlassa el a félelmem.

Aztán kérdezte hogyan tudná, de én nem tudtam, szóval csak magához ölelt, és én meg hallgattam még a szívverését kicsit.

Közben kezdett sötétedni, és már úgy tervezte, hogy megy, de mégse akartam elengedni csók nélkül, mert akartam, hogy érezze, hogy mit jelent nekem, és nem csak szórakozok. De nem mertem mondani, csak néztem a szemébe vágyakozva, mire mondta, hogy ne nézzek így rá, és amikor kérdeztem miért ne, akkor mondta, hogy mert olyan szép vagyok.

És akkor utána megpróbáltam mondani, hogy most már jó, és talán próbálja meg, de így az első szónál elakadt a szavam mindig. Valahogy mégiscsak megértette, és gyöngéden megcsókolt, és olyan jó volt! Én télleg nem tudom miért féltem annyira tőle, dehát előtte sose volt senkim, még kézenfogva se mentem senkivel.

Szóval szerintem ha megvan a meghitt hangulat, és egy kicsit félhomály vagy sötét van, akkor menni fog az. Beszélgessetek, ölelkezzetek, hallgassátok egymás szívét, és mondjatok szépeket egymásnak, akkor menni fog.