Masodszor lépett le a feleségem (én sem voltam büntelen). Küzdejk még?

Szerintem ebből a se vele se nélküle állapotból sosem fogsz kimászni így.

Vagy elfogadod hogy ilyenek vagytok mégis együtt akartok lenni (akkor neki is így kell tennie), vagy megpróbálsz egyáltalán nem találkozni vele hátha úgy könnyebben elszakadsz tőle, bár ezt a leírtak alapján kétlem.

Ne haragudj meg rám, amiért ezt mondom, de én megértem a feleséged. Elöször te csaltad meg, utána mikor ö tette, azt már nem viseled. Aztán ott is hagyod...tudod, a pénz nem minden. Pénzen nem lehet odafigyelést, szeretetet, hüséget venni. Ha te lelépsz külföldre és csak a pénzedet látják, azzal szerinted boldogok? A nö neve meg kuss otthon, vagy mi?

Ez picit más eset de azért elmondom. Férjem 2 müszakból átment éjszakás müszakba. Több pénzért természetesen. De ez azzal járt, hogy nappal végig aludt, értelemszerüen éjszaka dolgozott. Szinte soha nem volt velem. Én itthon vagyok egy babával. És bizony így is kezdtem szürkék lenni a hétköznapok, hogy soha nincs velünk. Hiába keresett többet. Nem érdekelt. Nem pótolja a bújást, a csókokat, a közös programokat...ha érted mire gondolok. Választania kellett, hogy vagy visszamegy 2 müszakba, vagy engedjen elmenni olyanhoz, aki törödik velem, nem fantomként tolja a pénzt. Persze visszament 2 müszakba de pokol volt az a fél év.

Szóval ha szereted a feleséged, neked is àldozni kell. Különben jobb lesz ha különmentek.

Mi is hasonló cipőben járunk, csupán az egész történet kicsiben - mi még csak 20 évesek vagyunk. Így ha bele szeretnél látni egy fiatalabb "nő" fejébe, a következőket tudom mondani (lehet hogy nem válik hasznodra, de azért megosztom): én kétszer szakítottam a barátommal (a szüleim válása miatt kiszámíthatatlan helyzetbe kerültem), és mostanra biztosan tudom, hogy nélküle nem vagyok teljes, nekem rá van szükségem, minden éjjel róla álmodok és az is ritka, hogy nem szorulna össze a szívem, ha meglátom - pedig már 2 hónapja hogy utoljára szétmentünk. Biztosan tudom, hogy szeret, de nem szeretne csalódni bennem újra. Pedig én mindent megtennék, akármennyire is: kétszer már eldobtam magamtól. A legnagyobb tévedésemnek tartom ezt, most van egy 5 évvel fiatalabb barátnője (3 hete), és szörnyű érzés, de megfogadtam, hogy várni fogok rá ameddig csak szükséges. Ezt el is modntam neki, mire ő azt felelte, emlékezzek arra, hogy megígérte, hogy engem fog feleségül venni, és ezt még most is így gondolja, ez mindig így lesz. Ez a mondat tartja bennem a lelket, az egyetlen kis reményszikra..

Ezzel azt szerettem volna mondani, szerintem akármikor érdemes az újrakezdés. Nagyon meg kell fontolni, de a ti esetetekben igen fontos értékek elvesztéséről lehet szó. Az állással kapcsolatban, próbáld meg szimpatikusabbá tenni a külföldre költözés gondolatát, ebben teljes mértékben egyetértek. Sok szerencsét kívánok, üdv! (L\20)

Hasonló nálunk is a helyzet.... ugyan nem külföldön, csak az ország másik végén dolgozik a férjem, heti 2-3 napot tölt itthon (van egy 2éves lányunk).

Nemrég megtudtam, hogy félrelépett...nekem se kellett több, bosszúból az első pasi ágyába ugrottam.

Azóta pokol az életem...a lelkiismeret furdalás belülről mardos, a szerető többet akar, a férj meg még mindig próbál kiengesztelni, mivel nem tud a kalandomról.

Nem a tiétek az egyedüli se veled-se nélküled kapcsolat.

De úgy szép az élet, ha zajlik...úgyhogy próbálj meg mindent:)))

Lesz mit mesélni az unokáknak.

25L