Az igaz, hogy azok az emberek, akik nem élnek párkapcsolatban, átlagosan rövidebb életűek és az egészségi állapotuk is gyengébb?

23:34-es vagyok.

Nem az számít, hogy hol dolgozom, és mit tanultam. Ilyen a beállítottságom, erre neveltek a szüleim is. Én egy nőben nem azt keresem, nem az okoz örömet, hogy ellát, mos rám, főz,vasal, stb. Ezeket én is meg tudom csinálni, nem nagy varázslat egyik sem. Sokkal inkább a közös élményszerzés... Legyen az egy rövid séta, legyen az egy kirándulás, utazás, szeretkezés, összebújás, masszírozás, stb.stb...,egyszerűen imádom ha van kit kényeztetni! Jól érzem magam attól, ha a másiknak jó. Aztán ott van a legfontosabb: közös gyermek születése, nevelgetése, terelgetése... Ezeket nem lehet pótolni. Ezekre csak egy TÁRS, egy PÁR képes. Ezek egyre jobban hiányoznak. Igaza volt az utánam következő hozzászólónak: "ne küzdj, az ember társas lény". Ideig-óráig tudtam csak felhőtlenül élvezni az egyedüllétet. Hogy senki nem macerál, ha túlóráznom kell, ha nem egyből hazafelé rohanok hanyatt-homlok, ha foglalkozok a barátaimmal, ha épp csendben akarok ücsörögni egy pohár borral a sötét lakásban, vagy ha épp el akarok vonulni egyedül. Ezeket egy párkapcsolatért nagyrészt fel kell adni. Persze vannak kivételek, akik egyedül is jól érzik magukat a bőrükben egy életen keresztül, többet érnek a függetlenséggel járó előnyök, azokat nem akarja feladni. Sajnos én nem ez vagyok, tudom, hogy egyre jobban fog hiányozni az összetartozás érzése, öröme...

20:06-nak

Nem vagyok még nyolcvan, de 34 évesen már tinédzser sem. A kapcsolatok többségében a gyerek előbb-utóbb téma lesz, ezért szőttem bele.

Úgy látom hogy párkapcsolatban is lehet betegeskedni, sőt, ha éppen olyan párt fogsz ki és te még ragaszkodsz is hozzá, rámehet az egészséged... Szóval azt gondolom hogy mindkettővel ugyanott tartunk.

A szex is csak akkor "hasznos" ha megvan az beteljesülés, ami rossz pár esetén szintén elhanyagolható.