Egy rossz házasság után, könnyű új párt találni? Leírnátok nekem, hogy a válásotok után mennyi idővel, hol és hogyan sikerült új szerelemre találnotok és jól működik-e a kapcsolat?

Szia!

Én lassan 15 éve mentem férjhez, most kezdődik a válás. Nálunk hál istennek alkohol probléma nem volt, de már jó ideje totális elhidegülés van közöttünk. Van egy 10 éves gyermekünk is, aki tulajdonképpen eddig "összetartott" minket... Korábban nem mertem válásra gondolni, hiszen féltem, hogy egyedül maradok, egyedül kell újra felépítenem egy életet, kisebb anyagi biztonságot tudok megadni a gyermekemnek stb. stb... A férfiak körében sosem voltam nagy szám, egészen addig, míg nem mertem magam adni... Besavanyodott feleségként persze, hogy unalmas voltam... Aztán elkezdtem élni az életem... Több közösségi oldalra is feljártam, csak úgy ismeretlenekkel egy jót dumálni... És lám az élet mellém sodort egy csodálatos férfit... Már én is úgy voltam vele egy éve, hogy inkább egyedül, mint a férjemmel... És most a kitartásnak az lett a vége, hogy van aki szeret és akit szerethetek... Én azt javaslom, ne add fel, ha elég erős vagy, akkor lépj tovább, mert egy életed van, és nem hiszem, hogy így akarnál még 30-40-50 évig élni... Ha tudsz kérj segítséget, és szerintem próbálj ismerkedni -nem feltétlenül párkapcsolati célzattal - ... Sosem tudhatod, mi lesz a vége, hol bukkan fel valaki... :)

Szia! Habár én nem vagyok ebben a helyzetben, remélem nem bánod, ha leírom a gondolataimat, "tapasztalataimat" ezzel kapcsolatban.

29 évesen még előtted az élet! Ne akarj egy ilyen kapcsolatban maradni, mert ez csak rosszabb lesz ha már 3 év után ilyen. Az én anyukám így élt le 20 évet. és utána váltak el, mert apának kiderült, hogy van valakije (erre én jöttem rá). Nem tudom mit jelent az, hogy "minden az övé"? Házassági szerződésben van ez rögzítve? Mert ha nem, akkor válás esetén a felek fele-fele arányban kell, hogy részesüljenek a vagyonból, vagy egyéni megegyezés alapján. Mi anyával a mamámnál (anya anyjánál) laktunk 2 évig. Addig az eladott volt lakásunk árához apránként gyűlt a félretett pénz, mert anya sokkal jobban tudott spórolni. a rezsit is többen fizették ugye (mamáék+anya), meg a kaját is. Emellé persze fel kellett még venni hitelt, hogy új lakást tudjunk venni, de végül sikerült. Pedig anyukám sem keres sokat, kb. 100 ezer ft-ot nettóban. 2 éve lakunk az új lakásban, anyukámnak nincs senkije, ketten jól megvagyunk, habár én hét közben nem vagyok otthon, mert főiskolán tanulok.

Apukám a barátnőjével és annak a 15éves fiával élnek, kertes házat vettek. Apa az eladott lakásunk árának feléhez megkapta mamáéktól az örökségét előre, vagyis a testvére kifizette. (nem tudom ez így érthető-e. Ő így tudott előre lépni. Ő is olyan 1 évig lakott egy garzon albérletben, amíg meg tudta venni a házat.

A párkereséshez nem nagyon tudok történetet írni, de szerintem 29 évesen még találhatsz magadnak valakit, ne fecséreld az idődet emellett a züllött alak mellett. Járj el ismerkedni, vagy a munkahelyeden nem tudom vannak-e szimpatikus nőtlen férfiak, esetleg megpróbálhatod a netes párkeresést is. Vagy nem feltétlenül párkeresést, csak ismerkedést. Új embereket ismernél meg, azok gondolatait, véleményét a dolgokról, szélesedne a látóköröd.

Ne félj változtatni, csak nagyon sok erő és a családod támogatása kell hozzá!!! Nagyon sok sikert kívánok ehhez!

Az előző válaszoló vagyok, látom nem igazán a kérdésre válaszoltam, ne haragudj, remélem azért írtam valami használhatót.

21(L)

Idén kereken tíz éve, hogy elváltam. Nem a férjem tehetett róla, hanem én: buta fejjel 21 évesen férjhez mentem egy "igénytelen" fickóhoz. Inni nem ivott, de dolgozni sem szeretett, szíve szerint a TV előtt ült volna folyamatosan, mosakodás és borotválkozás nélkül sörrel a kezében olyan 80 éves koráig:-)))

Teljesen elhidegültem, sőt megundorodtam tőle és azt mondtam, férfit többet egyet sem. Nem mondhatni, hogy szép voltam, arcra és tartásra talán, de világéletemben küzdöttem a kilóimmal (ismerősök szerint nőiesen telt vok.) Csakhogy a pálcika nők a nyerők...

Háttt... mire a válást kimondták már volt barátom. Eszem ágában sem volt hozzámenni, s szerintem nem is kell azonnal férjhez menni. Ki kell pihenni az elrontott házasságot. Keress kapcsolatot, élj magadnak! Anyagilag? Még mindig jobb a nulláról kezdeni most, mint 10-20 év múlva. Addigra emberi ronccsá válsz egy alkoholista mellett. Lépj ki ebből a házasságból, rázd meg magad és állj fel. Nem könnyű, de menni fog...

Ja! Rengeteget mászkáltunk a barátnőmmel, kirándulások, utazások, koncertek,... szóval éltem. Ha közben pasi adódott: ha tetszett, miért ne?

Aztán pár éve találkoztam valakivel, akit - a sors iróniája - már akkor is ismertem, mikor váltam, csak eszem ágában nem volt mint férfi. Beszélgettünk, beszélgettünk... és szerelem lett belőle. A szerelemből meg egy tündéri kis manó: most is itt csörgőzik mellettem a szőnyegen! Szép és boldog házasságban élek.

Szóval: lépj, amíg energiád van! És bízz magadban!!!