Távkapcsolat. Mi a véleményetek róla?

Nálunk működik. Persze függ a két ember személyiségétől - mi mindketten hűséges típusok voltunk mindig is. Négy évig voltunk együtt, majd közbeszólt az egyetem az ország másik végében, két éve már távkapcsolatban vagyunk, eddig ment gond nélkül. :) Kéthetente járok haza, de most pl. egy hónapja itt vagyok már. Naponta legalább egy órát beszélünk telefonon (ingyen van), de többször hívjuk egymást napközben.

Amikor otthon vagyok, a lehető legtöbb időt töltjük együtt, együttalszunk, moziba megyünk, vacsizni, stb.

Persze mindehhez az is kell, hogy együtt tervezzétek a jövőtöket, és komolyan is vegyétek, anélkül nem megy. A párom 30, én 20 vagyok, de amint megvan a diplomám és hazaköltözöm, tudom, hogy már vele lesz közös otthonunk.

Nekünk mondjuk azért is jó, mert megbízunk a másikban, maximálisan működik az, hogy ő elmegy sörözni a barátaival, én meg trécselni a barátnőimmel, és tudjuk jól, hogy bármikor kereshetjük a másikat, mert nem "lephetjük meg", nem találhatjuk olyan helyzetben, amilyenben nem szeretnénk.

Sokan azt mondják, hogy ez butaság és nem működik, de három csoporttársnőm is van még rajtam kívül a közvetlen baráti társaságomban, akikről tudom, hogy menyasszonyok, évek óta együtt vannak a párjukkal, és több száz km választja el őket egymástól.