Kinek adnátok igazat? Kinek a pártján állnátok?

Már többször feltettem kérdést ugyanezzel kapcsolatban, más-mást választ keresve a dolgokra, de megoldást, kiutat, vagy valami hasonlót NEM találtam, és van egy olyan érzésem, hogy nem is fogok. Megpróbálom értelmesen, túlzások, meg hasonlók nélkül felvázolni a helyzetet.

1.) Az én helyzetem:

Három éve megismertem egy fiút, fél éven belül szinte legjobb barátok lettünk, én személy szerint két éve halálosan belezúgtam, össze jönni nem jöttünk, de a nagyon erős barátságunk megmaradt, és úgy érzem, hogy kiszeretni a jelenlegi helyzetemben BIZTOSAN nem fogok belőle. Az egész kötődésünk (az én oldalamról legalábbis.) olyan erős, hogy kb. meghalnék a fiúért.

Itt jön az, hogy bemutattam őt a legjobb barátnőimnek, egyben osztálytársaimnak. Az egyik sikeresen belezúgott aznap este, amikor horrorfilmet néztünk, miközben rádőlt a srác a vállára.

2.) Annak a bizonyos lánynak (hívjuk Gizinek) az esete:

Ugye előbb említettem, hogy belezúgott a srácba. Először ugye ő is azt állította, hogy semmi más, csak fellángolás, na meg persze én is reménykedtem menne. Nos, ma már elfelejtette miatta az állítólagos saját halálos szerelmét.

Jelenleg éppen az megy, hogy folyamatosan vigyorgunk egymásra, de kb. egyik sem kölcsönös (Az enyém legalábbis legtöbbször nem az, néha nagyon irritál a Gizella viselkedése.) na meg persze ha szóbaj ön a fiú, és általában ő hozza szóba, rögtön elkezdünk vitatkozni..

Az én álláspontjaim: Persze, elfogadom, hogy szereti. Szeretni szabad, gondolni szabad rá, de kérem, hogy NE emlegesse őt, főleg előttem ne, mert én sem teszem azt. Néha nem tudja megállni, és ha szólok neki, én leszek a bunkó, rossz kislány. Még az elején tisztáztam vele, hogy addig, ameddig végleg ki nem szeret belőle, nem találkozhatnak egymással, mert a srác kisugárzása olyan, hogy csak jobban belezúgna. Na meg félek attól a szituációtól, hogy ha bármiféle kis gesztust is tenne a a fiú a Gizi iránt, ott helyben sírnám el magam. Egyszerűen nem érti meg, hogy Ő a gyenge pontom. Nem vagyok féltékeny típus, csak rá, rettenetesen. Na meg az is nagyon rosszul esett, hogy nem tudott gátat szabni az érzelmeinek, úgy, hogy tökéletesen tisztában volt az én helyzetemmel is. Egy normális ember állításom szerint rá sem nézett volna ott, akkor arra a fiúra.

Gizella álláspontja: Állítása szerint ő ugyanolyan helyzetben van, mint én. Szánalmas, féltékeny k*rvának tart, mert úgy kezelem azt a fiút, mint egy tárgyat, egyszerűen birtokolni akarom. Teljesen igaz, sosem tagadtam ezt a dolgot, de én ez ellen nem tudok mit csinálni, ahogyan ő az ellen nem tudott, hogy ne szeressen belé. Ja és még egy, azon van még teljesen kiakadva, hogy amikor rákérdezett, nem tagadtam le azt, hogy valóban úgy szervezek minden programot, hogy ketten ne találkozgassanak. Amikor régebben közöltem vele, hogy márpedig biztosan ezt fogom csinálni ha belészeret (igen, akkor úgy tette föl a kérdést, hogy mit csinálnék, ha...) és egyszerűen rábólintott. Ja, és asszem erről utána is volt szó, akkor is ugyanez.

Nagy valószínűséggel ha nem jönne szóba a közös program, szóba sem jött volna a veszekedés sem, na meg a feszültség közöttünk. Talán a fiú emlegetése kapcsán, de közel sem ekkora.

Még egy kis apróság a srácról: Tisztában van vele, hogy nagyon szeretem én, meg a barátnőm is (az utóbbit a Gizi nem tudja.) és kérte, hogy NE legyen feszültség közöttünk. Én próbálok úgy csinálni, hogy ne legyen, de legtöbbször különböző kérdések, helyzetek kapcsán mindig kialakul. Ja, és a fiú egyikőnktől sem akar SEMMIT, nem vágyik semmiféle kapcsolatra jelenleg.

Szerinted kinek van igaza? A válaszokat, és azt hogy végigolvastátok, köszönöm. =)