Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van még értelme próbálkozni a volt barátomnál?
Sziasztok!
Én egy 20 éves főiskolás lány vagyok, a volt barátom pedig 21, egy suliba járunk. Az a lényeg, h 1,5 évig voltunk együtt, együtt is laktunk (a szüleinél) kb. 10 hónapig. Minden rendben ment, mindenki végezte a saját kis otthoni feladatát, és ez egész jól működött kb. 2 hónappal ezelőttig. Tudni kell, h nagyon akaratos és sértődős voltam, amikor csak a barátaival szeretett volna elmenni "fiús buliba", én pl. mindig megsértődtem, m rosszul esett, h engem otthon hagy. Az az igazság, h túlságosan magamhoz láncoltam; azt akartam elérni, h mindig csak velem legyen. Nekem akkor ez az állapot jónak tűnt, de egyre sűrűbben szóvá tette a dolgot, h őt ez zavarja. De nem voltam hajlandó megérteni. A szüleit nagyon szeretem, ők is lányukként viszonyulnak hozzám, még így a szakítás után is (3 hete lett vége). Azóta elhoztam a cuccaimat, albérletben vagyok, de nagyon rossz Nélküle. Jó, neki is voltak/vannak hibái, pl. a WOW (szgépes játék), ami miatt sokszor úgy éreztem, h nem vok fontos neki igazán, m mindig csak azzal foglalkozott az utóbbi időben. Mióta meg szakított velem, egyfolytában azt csinálja, és a haverjaival minden este beülnek vhová, és úgy tűnik, nagyon jó most neki ez az állapot. Élvezi a szabadságát (lányok nincsenek szerencsére). Én is szereztem új barátokat, mi is rendszeresen eljárunk szórakozni, de nagyon hiányzik mégis. Próbálom elterelni a figyelmemet, de amikor egyedül vok, azon agyalok egyfolytában, h miért voltam olyan hülye, és miért csak most értem meg, mit nem kellett volna, amíg még együtt voltunk. Összefutunk néha, köszönünk egymásnak, beszélünk néhány szót, de azt mondja, neki is nehéz, amikor lát...Viszont azt is elmondta, h az utolsó kb. 1 hónapban már nem érezte azt, mint régen, h "fülig szerelmes". Elmagyaráztam neki, h ez természetes, egy idő után változnak az érzések, ő is, én is, de ezen túl kell lépni, m ez minden kapcsolat természetes velejárója. Erre én is az előző 2,5 éves kapcs.omban jöttem rá. És azt is elmondtam neki, h emiatt még nem kell rögtön szakítani, hanem meg kellene próbálni megoldani a problémát. De azt mondta, h neki ez így most jó, ez az állapot. De még bízom benne, h egy idő után rájön, h mégsem olyan jó egyedül, és hátha rájön, h mégis hiányzom neki...ha nem is most, de 2-3 hónapon belül. Nem tudom, van-e értelme reménykedni még. De szerintem ennyi időt (még, ha nem is olyan nagyon sok) nem töröl ki a fejéből és a szívéből néhány hét alatt... :( (amúgy mellesleg nem bombázom hívásokkal, sms-ekkel, ilyesmi)Ja igen, és még annyi, h én voltam az első komoly kapcsolata, ha ez jelent vmit esetleg. :)
Ti mit gondoltok?? Van még remény?? V próbáljam elfelejteni?
Köszi, h végig olvastátok..."picit" hosszú lett...
Válaszotokat előre is köszönöm! Betti
szia
látom az időpontot mikor írtad, szóval tényleg hiányozhat a fiú, főleg így valentin napon! Nekem 2 éve van kapcsolatom, ő az első ilyen hosszú és én is neki, vagyis előttem volt egy 10 hónapos de az ehhez képest rövid, és sajnos én is próbálom magamhoz láncolni, mert egyszer csókolózott egy buliban egy másik lánnyal és nem is mondta el ráadásul/ bár ő állítja h nem viszonozta, meg h részeg volt, amit én is tudok mert ott voltam de nem indok/. Azóta folyton próbálom ellenőrizni és óvni attól h lányokkal legyen v nálkülem menjen ki a barátaival, de próbálunk megegyezni és tudom h jót tesz neki is és nekem is ha velük is van. Mi nem élünk együtt, sőt nem is járunk egy suliba, csak 3-4 napot talizunk és akkor sem vagyunk együtt egész nap! NÉha én is vágyom arra h egyedül legyek és visszagondolok milyen jó volt pasi nélkül bulizni a csajokkal amikor kacérkodhattam, de szeretem. Lehet a te barátod is ezt érzi csak ő meg is valósította. Még ilyen fiatalon nehezebb a fiúknak lekötniük magukat szerintem , mint nekünk lányoknak. Légy türelmes, néha találkozgassatok, beszélgessetek, mert sztem úgy van ahogy írtad h 3 hét alatt nem lehet elfelejteni egy hosszú kapcsolatot, csak sztem most egy kicsit élvezi h nem "parancsolgatnak" neki. És abból gondolom h van esélyed még, h nincsenek képben újabb lányok tehát tényleg scak arra vágyott h a barátaival legyen minden lelkiismeretfurdalás nélkül. Szerintem ne add fel, ne keseredj el, ne akard féltékennyé tenni, csak szépen finoman nyolulj és hódítsd vissza. Légy mindig csoda szép és ellenállhatatlan ha tudod h találkoztok és persze természetes! sok sikert drukkolok neked, és tanulva ebből én is megértőbb leszek a párommal
egy 19 éves lány
válasza:kurva warcraftot be kéne tiltani (az a WOW ugye?)... az én pasim is mindig azt nyomatja és semmi más nem érdekli, érzelemmentes impotens zombivá változtatja az embereket az a hülyeség..szentem a volt pasid is wowfüggő, ezért nem is csajozik és az se érdekelné ha térden állva könyörögnél neki, mert baromi jól elvan magában. De egyszer csak elunja és rájön hohy magányos és akkor majd vissza akar menni hozzád
lehet amúgy, hogy tévedek, csak a saját példámból kiindulva beszélek, akkor bocs:)
válasza:vááá az én pasim és wowozik!!! és rühellem mikor több orán át azt a sz*rt nyomja és le se szar,teljesen beleéli magát...
Am szerintem ha szereted probálkozz még nála:)probáld ujra elcsábitani. sok sikert:)
válasza:Szia!
Azért írok, mert nálam is tök ugyanez a helyzet. Nekünk is 2 év után amiatt lett tuti vége, mert h szóvá tettem, h folyton játszik (Warhammer - majdnem Wow) meg azt mondta, h már nem szerelmes... Én se tudom elfogadni, bár nálunk még csak 2 hetes a szakítás. Az első hétben ő is sírt mikor beszéltünk, hiányzom neki, stb stb.
Nektek h alakult? sikerült visszahódítani?
Szia!
Nem, nem tudtam visszahódítani. Ugye a kérdést tavaly februárban írtam ki, rá 2 hónapra, áprilisban megismertem egy másik srácot, akivel a megismerkedésünk után 2 hétre eljegyeztük egymást, összeköltöztünk, s azóta ez a "srác" már a férjem :) Ja igen, és pont ma 4 reggel lett 4 hónapos a kislányunk! :)
Szóval ennek nálunk így kellett lennie (mármint a volt barátommal). Viszont azt elmondhatom, hogy így utólag valahol még hálás is vagyok neki, hogy szakított velem, mert ha még együtt is maradunk, akkor sem lett volna jövője a kapcsolatunknak, mert én már akkor is nagyon család párti voltam, ő viszont hallani sem akart se házasságról, se kisbabáról. Alapvetően eltértek a céljaink.
Sajnálom, hogy nektek így alakult, viszont, ha azt mondta, hiányzol neki...akkor lehet, hogy csak egy kis időre van szüksége ahhoz, hogy átértékelje magában a kapcsolatotokat. A különlét arra is jó lehet, hogy mindketten végiggondoljátok, mi az, amit esetleg elrontottatok, mert, ha már eddig eljut ő is és Te is, akkor van értelme folytatni, ugyanis akkor közösen kereshettek megoldást, amivel talán egy életre szóló kapcsolatot alapozhattok meg, de nagyon fontos, hogy összhangban legyetek, legyenek közös célok, rengeteg kommunikáció, amivel rengeteg esetleges későbbi problémát megelőzhettek. Tök egyszerűnek hangzik, de tényleg a kommunikáció a legeslegfontosabb, mert, ha mindent azonnal megbeszéltek, a legapróbb problémát is, nincs, ami elmérgesedjen, megmarad a kölcsönös bizalom, a szerelem, és ennél több nem is kell egy igazán jó kapcsolathoz.
Hagyni kell a másiknak és magatoknak is egy kis időt, viszont, ha mindketten végiggondoltátok, üljetek le, és beszéljétek meg, ki mit szeretne, és tartsátok tiszteletben a másik döntését. Tényleg nagyon fontos, hogy ismerjétek egymás céljait, h ki mit szeretne elérni, és hogy ebben a másik partner tud-e (v. akar-e) lenni.
Tudom, hogy ez nem vígasztal (és most hiába is mondom, hisz én sem hittem el anno), de, ha esetleg mégsem folytatnátok a kapcsolatot, annak valamiért így kell lennie. Egy szakítás után is , akkor is, ha nagyon fáj, de utána is van ám élet, és lehet, hogy sokkal jobb dolog vár, mint amiről eddig álmodtál. Előre sajnos nem tudhatjuk. (nálam így alakult, azért írom)
De tudom, hogy most tényleg feleslegesen írom/mondom, hisz most valószínűleg arra koncentrálsz, hogy mit tegyél, hogy újra együtt legyetek... De mivel anno ez nekem nem sikerült, így erre sajnos nem tudok tanácsot adni (bár nem is kérted :) ).
Szóval fel a fejjel, és légy türelmes, de ne évekig! Várj egy kicsit, próbáljatok egymásnak időt adni (semmiképp ne "zaklasd", én anno ezt csináltam, hát, rosszabbat nem is tehettem volna), és majd szépen kialakul. Nyugi, minden úgy lesz, ahogy Nektek a legjobb. Ha együtt, együtt, ha külön...
Légy pozitív, amennyire csak tudsz! Én szorítok Nektek!
Üdv: Betti
Köszönöm szépen, és gratulálok, hogy ilyen jól alakult az életed. Mi nagyon egy cipőben járunk :) Én is családpárti vagyok, ő meg nagyon nem. Lehet, hogy tényleg így kellett ennek lennie. De iszonyatosan fáj és hiányzik.
Én is az első 1 hétben zaklattam, most már próbálok magamon uralkodni csak hát nehéz, mert szívem szerint most is vele lennék...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!