Ha a helyemben lennétek, mit tennétek? Nem egyszerű a helyzet, de szerintem érdemes próbálkozni.

A saját nevemben fogok beszélni , így egyszerűbb: szóval 16 éves vagyok, és az első szerelmem szakított velem.

Nagyon szerettük egymást, nagyon boldogok voltunk egy darabig, amíg a kapcsolatunk tönkre nem ment. Nagyon nehéz volt megoldani a találkozásokat, össze is vesztünk nagyon. Rá 2 hétre szakított velem.

Én még nagyon szerelmes vagyok a volt barátomba, bármennyi furcsa is, nem tudok belőle kiszeretni, de nem is akarok.

Érzem, tudom, hogy van még jövőnk, és hogy dolgunk van egymással az életben. Ő is nagyon szerelmes volt belém, azért is fájt minden, egymás hiánya, ha összevesztünk stb..

Viszont a körülmények(melyeket itt nem taglalok, túl személyes) megkeserítették magát a kapcsolatot, így azt mondta, már nem érzi, hogy szerelmes.

Nagyon megbántódtam, mert ő sem tudta, mit akar, mit érez.

A kapcsolatba fáradt bele, és nem velem volt a baj.

Mikor kérdeztem tőle, mi volt a gond velem, miért nem voltam elég jó neked, "kiakadt". Felháborodott, hogy miért mondok ilyet, hogy gondolom azt, hogy sosem szeretett.

Elkezdte mondani, hogy igenis szerettelek, de nem vagy normális, ha azt hiszed, nem,meghogy ezt a kapcsolatot más sem bírta volna stb...+Tökéletes voltál nekem,bár ezt úgyse hiszed el, de nem tudod mennyire szerettelek(meghaltam volna érted), és úgysem hiszed el, de nem tudod, milyen szar, hogy nem érzek irántad már úgy, mint az elején". Bűntudatom lenne, ha nem lennék beléd újra szerelmes, és ezért szakított.

Én még imádom őt.

Mit csináljak?

Hogy szerezzem vissza?

Februárban szakított, azóta nem beszéltünk,szeretném visszakapni.