Van jövője ennek a kapcsolatnak?

9 hónapja vagyok együtt a barátnőmmel. Az első pár hónapban jól éreztem magam vele, utána viszont elég sokat változott, negatív irányba.

Leginkább az zavar, hogy elkezdett igénytelenül beszélni. Mindennapossá vált a "Le van sz@rva", "Ki a sz@rt érdekel", "Mi a f@sznak...", "Ku.rvára..." stb. kifejezések használata. Amikor rászólok, igyekszik visszafogni magát, de nem tart sokáig. Már tudom, hogy a szüleitől tanulta, de ha eleinte képes volt a normális beszédre, akkor most miért nem? Ja, bevallotta, hogy miért. Azért, mert ha az elején így tett volna, akkor biztosan nem jöttünk volna össze.

Egyre többször van negatív megjegyzése azzal kapcsolatban, amit én mondok. Például a múltkor megkérdezte, hogy mit csinálok. Elmondtam, hogy egy irodalmi műsort hallgatok a rádióban, mire csak annyit reagált, hogy "képzelem, milyen érdekfeszítő lehet".

A beszélgetések is kissé féloldalasak. Nagyrészt ő adja a témát a körülötte zajló eseményekből merítve. Amikor viszont én felhozok valamilyen engem érdeklő témát, sokszor nem látom rajta az érdeklődést.

Én feláldozom a lakóterületem egy részét azért, hogy hozzám költözhessen, de még egy ruhásszekrényt sem tudtunk közösen megvenni, bár az együttlétünk alatt 6 hónapot dolgozott, és 1/3 részben nálam étkezett. Nem az a gond, hogy nekem kellett kifizetni a szekrényt, hanem az, hogy ilyen hozzáállás mellett mi lesz a közös jövőnkkel? Én megdolgozok érte, ő pedig élvezi? Bár azt igérte, hogy ha összeköltözünk, akkor minden kiadást meg fogunk beszélni, de ezek után kétségeim vannak afelől, hogy a közös célokra félre tudunk majd tenni.

Úgy érzem, hogy én igyekszem mindig a kedvére tenni. Figyelek rá, támogatom az ötleteit. Sokszor segítettem neki. Megjavítottam a számítógépét. Közösen csináltunk egy munkát, amihez könyvet is vásároltam, de az eredményéből semmit se láttam. Elmentem vele ruhát vásárolni. Segítettem neki munkát találni. stb.

Ő viszont tett már olyan megjegyzést is, hogy ha összeköltözünk, "Nem biztos, hogy minden nap fog főzni", ami azért kellemetlenül érintett. És egyszer megkértem arra, hogy segítsen kitakarítani azt az ágyat, amiben hétvégenként alszunk, de azt is egyedül kellett befejeznem.

Sokszor tett olyan igéretet, amit aztán nem tartott meg. Bár jelentéktelen dolgok voltak ezek - többnyire arról szóltak, hogy ennek vagy annak utánanéz, ezt vagy azt elhozza -, de azért rosszul esik ez a hozzáállás.

Persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, amit ő tesz a kapcsolatunkért. Mindig kifejezi, hogy mennyire szeret. Amikor nálam van, néha készít reggelit, ebédet, süteményt, hoz édességet vagy valamilyen apróságot. Nem lakunk együtt, de mindig ő jön hozzám, és a hétvégéket együtt töltjük, néha hétköznap munka után is eljön, és tudom, hogy ez az ingázás fárasztó tud lenni. Kb 15 percre lakunk egymástól. Ha telefonon beszélgetünk, többnyire ő hív.

Ezek után nem igazán találom a helyem ebben a kapcsolatban.

26/F