Hogyan döntenétek ebben a helyzetben, mit tennétek?

Szóval, több mint 2 éve vagyunk együtt a párommal, el kell hogy mondjam nagyon szeretem, mert nagyon jó ember és teljesen mások mint a vele egykorúak a mai fiuk. A párom 23 éves én 21 éves vagyok. Sajnos a kapcsolatunkba mindig voltak akadályok illetve vannak is, amik megnehezítik a találkozásokat stb... Átvészeltük azt hogy az én családom sajnos nem egy befogadó család szóval ide nem tudtam áthozni a páromat 2 év alatt egyszer sem, illetve egyszer, de az is kudarcba fulladt, sajnos szüleim elváltak régebben, nevelőapám végett ide senkit sem hozhatok... ( aki egy rossz indulatú ember aki évek óta ki se mozdul itthonról és rettenesen kihasználja anyukámat de ez most mellékes és hosszú is lenne).Szóval mióta együtt vagyunk hozzájuk jártunk át emiatt volt is vita stb anyukája részéről , mert a párom anyukájával él hogy miért csak mindíg én megyek stb.. hogy lehúzom a fiát , pedig közösen vettünk mindig ételt, meg mindentmert én suli melelt dolgozni is jártam gyakorlatra, stb.. szóval ő ezt nem értette meg miért nem jöhet hozzánk, csúnyákat mondott rám, túléltük átvészeltük ezt a párommal én megbocsátottam anyukájának, azóta jónak mondható a viszonyunk. Ők azóta elköltöztek eléggé messzire tőlem, kb-3-4 órára.Elkellet adni a régi lakásukat anyagi gondok véget.. Sajnos így egyre ritkábban látjuk egymást mert nehéz megoldani oda az eljutást, és csak akkor tudok ott aludni vele ha anyukája dolgozik, mert ő esténként jár dolgozni, illetve járt... Mert szegény nagyon lebetegedett , alig tud megmozdulni kb 2 hete lehet hogy majd később korház is lesz belőle..:S , szóval lényeg a lényeg sajnos csak iylen hosszan tudom ezt leírni, hogy szóval alig tudunk találkozni, jóformán hetenként egyzser, én tanulok, lassan vizsgázom, utána megyek majd dolgozni, párom már dolgozik évek óta, most egy új munkahelyen van ahol otthonról fél 6 kor indul, és este 7 -re ér haza.Szóval ,MI EGY HÉTEN EGYSZER CSAK EZ UTÁN TALÁLKOZUNK, ÉS MÁSNAP REGGEL KELEK vele hajnalban, és jövök haza, illetve míg suli volt onnan suli. Szóval olyan kilátástalannak érzem a helyzetünket:S alig tudunk találkozni,messze vagyunk egymástól, anyukájával él és ha ilyen beteg lesz nem tud otthonról elszakadni természetesen. Szóval félek hogy így mi lesz velünk valami mindig van, és így elég nehéz egy kapcsolatban lenni, nme tudunk találkozni, valami mindig van anygi dolgok vagy hasonlóak, ha átmegyek hozzá akkor sokszor feszült ideges amit meg is értek mert a ház ahová költöztek ott nincs víz meg kell csinálni, nagyon kicsi egy ház,nme lehet normálisan főzni, tisztálkodni stb..akkor nem elég ez dolog, itthon is évek óta egyszerűen utálok itthon lenni mert undorodom a nevelőapámtól,rosszul érzem magam az itthoni légkörbe, bár ez ellen próbálok tenni úgy hogy tanulok, és utána szeretnék menni dolgozni.. szóval úgy érzem hogy már nem bírom, fáradt avgyok rengeteget utazom, utaztam mert a sulim is kb 2 órára volt tőlem , sokszor egész napom csak utazással megy el, nme tudom hogy lesz e közös jövőnk, összetudunk e valaha költözni,lassan már nem élvezem ezt a kapcsolatot hanem szenvedek attól hogy alig látom őt,mindgí reménykedtem hogy lesz jobb, javulni fog stb.. és ehelyett csak újabb akadályok jönnek elő:S amiről nem tehet, én sem tehetek:S ti ezt hogy bírnátok? elgondolkodtam lehet jobb lenne külön, mert ez így csak szenvedés de mikor erre gondolok jön a pánik hogy jaj nem, meg hogy nagyon szeretem, és hogy nekem nem kell más.. barátnőm, legjobb barátnőm azt mondta ő már ezt rég nem bírná ezt az egész helyzetet, ami velem itthon van , meg a párommal, ő már elengedte volna, fájdalmasan de el ..az a baj hogy nem tudtam rendesen leírni ez ta az egészet, eléggé felületesen tudtam, de azért remélem értitek, és tudtok vaalmit tanácsolni, köszönöm