Hinnem kéne neki? El vagyok bizonytalanodva.

Régen több évig önbizalomhiányom volt, az önbizalmam most sem az igazi. Leginkább ezért nagyon féltékeny vagyok a barátnőmre.

Kedden a buszon ültünk barátnőmmel, amikor úgy láttam, mintha ránézne az egyik srácra, majd elfordul, aztán ismét ránéz. Ezután pedig olyan fejet vágott, mintha arra gondolna, h "miért nem néz rám?".

Ezután nagyon szarul éreztem magam. Kérdeztem, h ki volt az. Ő mondta, h egyik tanárának a fia és hasonlít rá, de nem tetszik neki és már nem mer nézni senkire, mert én mindig ezt hozom ki belőle. (már volt vitánk a féltékenységemből adódóan) Én nem hittem neki. Ezután sírt és nagyon rosszul érezte magát. Én sajnáltam és úgy gndoltam, hogy ha ennyire érzékenyen érinti, akkor biztos igazat mond. Elhittem neki. Aztán azon dolgoztam/dolgoztunk, hogy a beteges féltékenységem normalizálódjon.

Én megnyugodtam, mert jó tanácsokat találtam a neten, amik segíthetnek.

Ma viszont ahogy mentünk a buszmegállóba és jött velünk szembe egy jóvágásu srác úgy láttam, hogy ránézett és az is rá. Elég egyértelműnek tűnt nekem. Erre ő azt mondta, h nem nézte. Azt mondta, h semmit nem nézett, majd azt, h a lányt nézte (többen is jöttek szembe). Ezt viszont nem tudtam elhinni. Ismét vita, aztán majdnem sírt (sajnos az is megfordult a fejemben, h teteti:S). Ezután inkább mosolyogtam, h ne sírjon, de szarul éreztem magam és idegesnek, feszültnek. Most nagyon elbizonytalanodtam. Hinnem kéne neki?

Ezek a kis szemezgetések nálam nem férhetnek bele. Egyszerűen kikészít idegileg. Éveken keresztül ezért volt önbizalomhiányom, mert "a jóképüekkel szemben nincs esélyem". Erre most van egy barátnőm, akit szeretek, de mégis...