A bizonytalanságom lesz a végzetem?

Nagyon félek attól, szinte már betegnek érzem magam, hogy olyan nagy gondossággal próbálom kiválasztani a legmegfelelőbb társat az életemhez, hogy meggondolatlan döntéseket hozok. A szüleim elváltak és már betegesen, görcsösen félek attól, hogy velem is ez lesz.

Eddig két barátom volt és mind a kettő rajongásig szeret engem, bármit megtennének, még az első is a mai napig. Én vagyok az, aki folyotn kivetnivalókat hoz fel, szakítani akar, és ilyenkor még bőgök is egy sort. Komolyan néha már magamtól is ki tudok borulni.

Attól félek, hogy rossz döntést hozok, és nem tudom megítélni, hogy ki az igazi és ki nem.

félek, hogy sosem növöm ki és akármennyi pasim lesz, ezt mindegyiknél eljátszom, amíg meg nem unnak, és akkor már tényleg nem lesz senki, akit érdekelnék.

Kérlek adjatok tanácsot, milyen jelekre figyeljek, én egyenlőre nem tudom "megérezni" hogy ő az igazi vagy sem. Inkább csak kapkodok és elveszítem a józan ítélőképességemet. Szakítás előtt évődök egy sort, hogy tényleg vessek véget, vagy nem. Tényleg ez elég ok arra, hogy szakítsak, vagy sem.

Őszintén szólva kételkedek benne, hogy a hülyeségemhez bárkinek is kedve lett volna elolvasni, de ha már valaki idáig eljutott, akkor külön köszönet, ha meg válaszol is akkor egy hatalmas hálás köszönet Neki. Egy 20 éves lány.