Párkapcsolatokról szóló könyvek címei?

Szia,szerintem semmi nincs abban ha valaki ilyeneket olvas,csak annyi,hogy ha valaki más mint a többiek arra tényleg fura szemmel néznek.

De ha elakarunk érni valamit,vállalni kell önmagunkat,viszont ha ezt megtesszük kilógunk a tömegből.

Mert ha végignézed az embereket nyilvánvaló,hogy mindenki a másikat másolja,mert fogalma sincs,hogy mit csináljon,de szerintem másolatnak lenni nem olyan jó mint sokan hiszik,viszont az tény,hogy sokkal egyszerűbb mint egyedinek maradni.

Viszont én boldogan szeretnék élni és szeretném ha mindenki boldog lenne körülöttem,de ez lehetetlen,ha a környezetemet utánzom,mert ott mindenki boldogtalan,egy rövig ideig boldogok de utána vége és a pokolban találják magukat.

És ha ez elkerülhető,akkor megéri az árat,hogy furcsán nézzenek az emberre.

Sajnos azt sehol,sem tanítják,hogy is éljük az életet,pedig ez lenne a legfontosabb tudás.

Kedves utolsó válaszoló teljesen megértelek,hisz gyakorlatilag ugyanabban a cipőben járunk.

Bár te még nem pazaroltál el annyi évet az életedből mint én,bár én nem bánom az elvesztegetett éveimet,hisz ez az idő kellett ahhoz,hogy rájöjjek ki vagyok és mi a célom az életben.

És ez az idő megtanított megbecsülni azt ami,vagyis inkább aki nincs és ez örömmel tölt el,mert igaz sok hátránnyal de mégis egy hatalmas előnnyel indulok.

És a tapasztalatlanságom miatt nehéz lesz megszerezni az áhított társat,de megtartanom,sokkal könnyebb lesz,mert nem fogom természetesnek venni és elhanyagolni,mint ahogy azt szinte minden férfi teszi.

Így a legfőbb feladatom,már csak az,hogy bebizonyítsam mire is vagyok képes az élet minden területén, ez nagyon kemény munka lesz,de életemben soha nem voltam ilyen motivált és mivel ez az életem fő célja tudom,hogy sikerül és akárhány buktató is vár rám minden túl jutok,sőt alíg várom,hogy elbukjak,hogy újra felálhassak és mégkeményebben küzdhessek.

Természetesen szeretném és is ha elsőre összejönne mert félek a csalódásoktól mint minden ember,de valójában mégis azt szeretném,ha mindenért keményen meg kellene dolgoznom,mivel akkor érzem csak igazinak a dolgokat ha megszenvedek értük.

Egy dolgot megtanultam életem során ha elég erősen hiszünk valamiben és az teljes szívünkből akarjuk,akkor az elérhető,mert megtaláljuk a módját,bármekkora árat is keljen fizetnünk érte.

Az én legnagyobb hibám eddig az volt,hogy ezt az árat nem akartam megfizetni érte,de már kész vagyok még ha belepusztulok is,mert kell egy család és ha meglesz akkor a jó nem lesz elég jó,mert én a legjobbat akarom nyújtani számukra minden téren,de ehhez még nagyon sokat kell tanulnom és küzdenem,de már tudom,hogy sikerül,bárhogy is alakuljon.

Szia nem sértődtem meg,nem is lett volna miért.

Tudom,hogy egy kapcsolat 2 emberen múlik viszont én csak annyit tehetek,hogy megteszem ami tőlem csak lehetséges és ha a másik fél elszúrja,hát akkor annyi de én tudom,hogy mindent megtettem amit csak megtehettem akkor megyek tovább és újból kezdem,valószínű fájó szívvel de búcsút intek,de az élet nem áll meg.

Mindíg csak előre amíg célt nem érek,persze sok minden közbejöhet és teljesen másként is alakulhat minden,de én egy tönkrement kapcsolatot soha nem erőltetnék,még a gyermekeim kedvéért sem,nem ér az annyit ezt a saját bőrömön tapasztaltam a szüleim példája által.

Igaz,hogy két emberen múlik de egy is sokat tehet,ha a másik hibáját gondosan kezeli és nem újjabb problémákat kreáll amik egyre csak szaporodnak,ahogy kezdik a másikat okolni és végül ez a cívódás,hogy "akkor sem az én hibám mert te vagy olyan"szép lassan megmérgezi az egészet amíg végül ellenségek nem lesznek egymás nyakán.

Ez ellen annyit tudok tenni,hogy mindíg elgondolkozok az aznap történteken és végig gondolom hol hibáztam,persze látni fogom a mások hibáit is,de a sajátjaimat is.

És ha önmagammal tisztában vagyok,akkor valamilyen módon enyhén befolyásolhatom,majd a társam viselkedését is más irányba.

Nem mondom,hogy egyszerű de nem lehetetlen.

Azonfelül ha törődök vele,nem hanyagolom el és éreztetem vele,hogy fontos és különleges számomra akkor szerintem a lehetséges problémák 90%-át letudtam.

A legnagyobb részben ott bukik a dolog el,hogy elhanyagolják a nőt a férfiak,nyugodtan,hátradőlnek és kipipálják a listán,hogy megvan és onnantól semmit sem tesznek érte,ez elégedetlenséget szül és végül kivégzi a kapacsolatot ez egy általános férfi sajátosság,olyan mint nevetni a szellentésen,nem érteni miért nem elég romantikának vagy előjátéknak a nadrád letolása,a női beszédre oda sem figyelni és csak annyit hallani,hogy blablabla és közben válaszolni valamit mintha odafigyelnénk a mondottakra amik marhára nem érdekesek,de a szexért cserébe ezt is elkell viselni,ja és női társaságon kívül hangoztatni,hogy minden nő milyen hülye.

Ezekkel a tulajdonságokkal születünk,nincs kivétel tudom,hisz ezekkel én is rendelkezem sőt, az összes hímnemű ismerősöm,kilehet ezeket a dolgokat nőni,de ahhoz gondolkozni és akarni is kell az itt leírtakon egy nő lehet,hogy csodálkozik de viszont minden hímnemű egyén magára ismer,ha nem is a jelenkori énjére de a múltban volt időszak mikor így gondolkozott.

Viszont sok 40-50 évest is ismerek aki pontosan megfelel a fent említetteknek aztán szidja az asszonyt,mert az cserébe pokollá teszi az életét.

A másik dolog,sokan azt hiszik,hogy miután elvesztették a szüzességüket férfivá lettek ,viszont fogalmuk sincs,hogyan kéne viselkedni,vagy egyártalán mit várnak el a nők egy férfitől vagy kit tekintenek annak.

Ezekből keletkeznek az asszonyverő vadbarmok akik tesznek a családjukra magasról vagy a másik véglet a tutyimutyi papucs emberek és mivel a csapból is az folyik a média szerint,hogy a nők milyen megértő szerető érzelgős nőies férfiakra vágynak ezért sokan próbálnak ilyenné válni ami teljesen abszúrd,hisz szerintem a nők nem vágynak jobban egy nőies férfira,mint a férfiak egy férfias nőre.

Megvannak a beosztott szerepek,amely szerint a férfi a domináns egy kapcsolatban ő hozza meg a döntéseket gondosodik a családjáról,neki kell irányítíni,ezzel nem azt mondom,hogy a nőnek nincs beleszólása,sőt kell,hogy legyen,de ha az úgy nem jó amit javasol,akkor is cselkedni kell,bármilyen módon is próbájon befolyást gyakorolni.

És szerintem sokkal boldogabb egy nő egy olyan ember mellet,aki a legjobbat akarja neki és nem hagyja befolyásolni magát még a saját párjának sem,mert egy ilyen ember mellet nagyobb biztonságban érzi magát,mint egy olyan mellet aki befolyásolható szinte mindenki által.

A dolog legnehezebb része számomra,hogy nekem kell majd dominálni,irányitani,gondoskodni a családomról,bármi áron és ezért mindent meg kell tennem majd,mert nem hagyhatom,hogy az irányítása alá vonjon bárki,mivel ha ez megtörténne elbuknák,de azt nem tehetem ahhoz egyszerűen nincs jogom.

Viszont egy kapcsolatban az dominál,akit kevésbé érdekel,engem pedig félek túlságosan érdekelne,most egy kapcsolat,ezért előbb meg kell teremtenem magamban az összhangot és minél több értékes tulajdonságot elsajátítanom,hogy minél vonzóbb választás legyek akihez megéri ragaszkodni.

Mert akár arra is készen kell állnom,hogy elveszítsem,ahhoz,hogy képes legyek megtartani.

És egy nagyon fontos,dolog még a választás,hisz minden jóindultom ellenére,saját és gyermekeim életének megkeserítője is válhat a választottamból és még ha beleszeretek is képesnek kell lennem otthagyni,amint jelét mutatja,hogy agyilag nincs teljesen rendben,mert nem tehetem ki majd a gyermekeim,annak aminek én is kivoltam téve az elmebajos idióta anyám miatt egész kiskorom óta,mert tudom,hogy ez kegyetlenül hangzik,de jobb egy halott szülő a föld alatt akit sajnálunk,mint egy olyan akit oda kívánunk,mert egy ilyen ember,kiskortól kezdve rengeteget át ad a fájdalmából a gyermekének akiben egy életre szóló sebet hagy és tudtán kívül elkezdi kiölni belőle az életet.

Hogy miért nem adtam fel és miért nem lettem öngyilkos,magam sem tudom,talán egyszerűen csak erősebb voltam annál,hogy feladjam mégha nem is látttam reményt,viszont előnye azért volt a dolognak mivel az évek alatt megerősödtem belül a nagy érzelmi nyomás alatt,bár ezt a lelkierőt kevésbé fájdalmas módon is meg lehetett volna szerezni.

Bármekkora árat hajlandó vagyok megfizetni azért,hogy véghezvigyem a célom,azt sem bánnám ha belepusztulnék,de az ár csak rám vonatkozzon,másokra ne akkor inkább sose érjek célt,nem leszek olyan mint az apám,magányos volt elvette anyámat bár akkor még állítólag normálisnak tűnt,majd megszülettünk és csak szívtunk miatta a mai napig.

Így talán érthetőbb miért akarok más lenni és jobb ember minden szempontból mint az elődeim és miért nem akarok olyan lenni mint bárki más ezért akarok többé válni mint aki vagyok és ez minden nap sikerül is egy kicsivel,okosabb és bölcsebb leszek.Egyre világosabban látom a dolgok lényegét,hogy is működnek valójában,bár azt sajnálom,hogy nem élhetek elég ideig,hogy mindent megértsek,de azt már most is tudom,hogy minden lehet szép és jó csak rajtunk múlik,milyen lesz.

Kicsit sokat írtam és talán néhol,elég zavarosan is fogalmaztam,mivel rengeteg dolog kimaradt ami sokmindenre magyarázatot adhatna miért is gondolom így,de nem fogok ide sokszáz oldalt gépelni egyébként is kiolvasná el,jó ha ezt végigolvassa valaki:)