Volt honvágyatok haza? Hogyan éltétek meg az ilyet?

Most tervezem ezt én is, félek tőle, hogy én is nehezen fogom megélni, de szerintem így természetes, idővel javulni fog a dolog, a barátodnak nagyon türelmesnek kell veled lennie most. És többet kell veled foglalkozzon.

Amikor kollégiumba költöztem főiskolába, sokszor hetente hazajártam, mert annyira rossz volt, idővel az is javult, pedig ott nem is szerettem lenni. Te pedig szeretsz a barátoddal lenni, nem?

A honvágy és az, hogy nem kedveled igazán a barátod szüleit, az teljesen más dolog, de összeköthető. Ha nem érzed magad igazán jól ott, ahol most vagy (szülők miatt), természetes, hogy vágyódsz haza, ahol minden jó volt. Nekem a leghosszabb idő, amit a szüleim nélkül töltöttem 2-3 hónap volt. Ballagásom után leléptünk haverokkal Spanyolországba. Na ott aztán egyáltalán nem hiányoztak, elbulizuk az időt rendesen. Azóta csak 2-3 hetekre megyek el itthonról, olyankor nagyszüleimhez vagy apukámhoz (elváltak szüleim, anyával + nevelőapámmal élek). Ott sem azért szokott honvágyam lenni, mert annyira hiányoznak az itteni rokonok, hanem a barátaim miatt, a városom miatt. Lehet, hogy nálam ez annak tudható be, hogy igazából sosem volt olyan jó kapcsolatom anyámmal, és most sem az. Így könnyebb lenne a végleges elszakadás. De ez még a jövő zenéje, mivel 1 éve nem találok munkát.............

21/L

Akkor volt honvágyam, amikor elkerültem otthonról egy lepukkant kollégiumba. Később egy albérletben voltam, az sem volt az igazi. Nem feltétlen haza vágytam, inkább az volt rossz hogy hirtelen egyedül lettem. Otthon még mindenbe beleszóltak, erősen próbálták irányítani ez életemet, kiölve minden önállóságot. Hát nem tudtam mit kezdeni a hirtelen jött önállósággal.

Később, amikor már együtt laktunk a párommal, eltűnt minden honvágy... Nem tudnék visszamenni a szüleimhez. 2-3 napnál többet nehéz velük tölteni...

F30