Miért nem járt velem társaságba a barátom? Részletek lent, nagyon hosszú, bocsánat.

Ez a kérdés volt a mozgatórugója annak, hogy olyan 2,5 hónapja szakítottam a barátommal. Pontosabban az, hogy mivel nem jártunk társaságba, ahol tudom, hogy mindig csajozott (láttam olyan képet róla, amit előlem persze el akart rejteni, ahol az osztálytársnője mellét markolja...), amire persze mindig azt mondta, hogy csak hülyéskedik, stb stb. Ezt még el is fogadtam volna, adjuk meg a férfiaknak a szabadságot, volt, hogy én is flörtöltem mással, utána a nevére se emlékeztem az illetőnek, annyit se jelentett nekem. Mert szerettem a barátomat. De mivel úgy éreztem, engem nem vállal föl, ezért nem igazán sikerült elfogadnom. Mivel megbeszélni se tudtuk (ha megkérdeztem tőle az volt a válasz: nem tudom, ilyen vagyok, fogadj el ilyennek), én elsárkányosodtam, sértegettem, ingerült voltam, ezektől pedig önundorom volt, így érthető, hogy megromlott a kapcsolatunk. Én mondtam ki a szakítást, elég hirtelen meghozott döntés volt: csak meg akartam beszélni a kapcsolatunkat, javasolni, hogy kössünk kompromisszumot vagy valami, de láttam, hogy nem megy, nem volt ínyére a dolog. Szakítás után még 2 hétig írogatott nekem, hogy hogy vagyok, stb, hiába kértem, hogy most ne beszéljünk egy ideig, hogy felejthessünk. De egyszer sem könyörögte vissza magát, csak éreztem rajta, hogy nagyon bánatos. Olyan volt mint egy mártír, de egyszer se jött elő azzal, hogy "beszéljük át még egyszer". Minden ilyet rám hagyott természetesen, vívódjak vele én. Közben összevesztem a 4 legrégibb barátnőmmel és neki kezdtem szidni őket, mert kiborultam és teljesen elment az eszem. Ő meg nem állt ki mellettem, aztán el is menekült, mert nagyon konfliktuskerülő személyiség. Másnap írt egy dacos levelet, hogy így nem megy tovább neki és felkerült az i-re a pont. Azóta nem beszéltünk, letöröltem facebookról, rá egy hónapra vissza jelöltem, de nem hajlandó visszaigazolni.

Kb. 8 hónapot jártunk, ezt leszámítva minden jó volt a kapcsolatunkban, eleinte nagyon szerelmesek voltunk, de ez kikészített. Amolyan lelki társak, furcsa is nélküle. Magáról azt mondta, hogy nem az a szerelmes típus, nem is volt valami érzelgős, de éreztem rajta, hogy nagyon szeretett engem. De utált velem társaságba menni. Se az övébe, se az enyémbe. Pedig elég szép vagyok (már bocsánat :)), ő olyan középkategória. A barátaival is jól kijöttem, a legtöbbnek bejöttem. Nem tudom elképzelni, hogy miért szégyellhetett volna engem bárki előtt. Ő mindig frusztrált volt mellettem, de nem értem, hogy miért.

Most 1,5-2 hónapra a szakításra rá, összejött egy nem túl szép, igénytelen osztálytársnőjével. Vicces, mert a lány szülinapján együtt voltunk, a ház több szobájában is... engedtünk a testi vágyaknak, amiről az új barátnő is tud, a szülői ágyban, de mindegy.

Nem igazán tudom, hogy ez most búfelejtő kapcsolat-e, nem tudtam róla, hogy különösebben jóba lettek volna. Azt gondoltam, hogy a csajnak mindig is tetszett az exem, egyszer találkoztam vele, a fent említett szülinapi bulin) és rögtön azt ecsetelte, hogy "jaj de jó, hogy neked ilyen jó pasid van, nekem sose lesz pasim"..... Sőt, 1-2 jel még van rá, hogy ez búfelejtő kapcsolat, sajnálom a lányt, mert nagyon megalázza őt ezekkel, de van egy valami, amitől megőrülök és nem tudok tovább lépni: ezt a csúnyácska, igénytelen lányt FELVÁLLALJA! Nem teljesen, facebookról pl amikor a lány kitette, hogy kapcsolatban, párja xy, ami ugye az exem fbján is megjelent, rá egy nappal kitörölte, hogy kivel van párban, csak azt hagyta kint, hogy kapcsolatban. De végülis ott vannak egy társaságban, tehát felvállalta. DE ENGEM MIÉRT NEM?!