Boldogság, de milyen áron?

Itt most a fő probléma nem is én vagyok, hanem a barátom. Azt hiszem már nem érzek ÚGY iránta. Sokáig én is szerettem, bár elég sok problémánk volt. A testem már régóta hadakozik ellene, a szex már nem működik köztünk. Állandóan gombás vagyok, de ha nem, akkor csak simán fáj és nem sikerül. Most már biztos vagyok benne hogy lelki okokra vezethető vissza ez az egész gomba dolog. Sosem voltam gombás, csak amióta járunk, és ez nem esik egybe az első szexuális együttléttel, mert mikor még hozzám sem ért 'ott', csak nyaggatott a szex miatt, akkor is ez történt. Alapból egy idegeskedő típus vagyok, ő meg nemhogy lenyugtatna, még rá is tesz egy, de inkább két lapáttal. Én igénylem hogy sokat találkozzunk és beszéljünk, ő meg egyáltalán nem. Persze én nem szolgáltam rá hogy kiábránduljon belőlem, még mindig szerelmes belém. Velem képzeli el a jövőt, el akar venni feleségül és esküdözött hogy megváltozik értem. Tavasz van, szerelemre vágyom, de nem tudom nem lenne-e szemétség részemről azt mondani, hogy vége. Adjak neki még egy esélyt? Annak ellenére, hogy nem érzem azt hogy szeretem? még visszaszerethetek belé? Nem tudom mit tegyek. Azt mondják még fiatalok vagyunk és begyógyul a szívünk... az enyém talán, de az övét darabokra törné a szakítás.

(19/L)