Nagyon bonyolult ügy, valaki segítene? :S

Nagyon bonyolult a mi ügyünk :S

Én 15 éves vagyok (16 egy hónap múlva), a barátnőm 13 (14 augusztusban). Első látásra egymásba szerettünk még 2010. decemberében. 2011. januárjában beszélgettünk, én már az elején el kezdtem kimutatni az érzéseimet. Rájött hogy én is szeretem őt nagyon.

Az előzmény is nagyon fontos. 2010. október 15-én bejelölt egy lány Facebookon. Nem ismertem őt, de az osztálytársai még régebbről igen. Meg is tetszett egyből. Ő a barátnőm unokatestvére, aki szintén 13 éves (~2 héttel idősebb nála). Egész jóban lettünk és novemberben vagy decemberben - pontosan nem emlékszem már - felhívtam telefonon. Akkor volt pont nála az unokatesója és nagyon tetszett neki a hangom, meg én magam is. Aztán veszekedtek is rajtam, míg végül a barátnőm feladta. De engem a szívem őfelé húzott.

Január 31-én elkezdtünk járni, ez egy hétfői nap volt. Február 5-én, szombaton találkoztunk először. Elég nehezen jött össze ez is, mert kb. 2 órát vártam rá. De megérte, mert nagyon jó volt. Egy hét múlva újra találkoztunk volna, de ekkor feleslegesen mentem el, ugyanis az unokatesójához vitték el. Következő héten már találkoztunk. Itt várni se kellett rá igazán. Jó is lett volna, de nem azt mondta, ahova megy. Félt hogy abból lesz baj, hogy barátja van. De nem az volt a baj, hanem hogy hazudott, ugyanis rájöttek a szülei és eltiltották tőlem. Az anyja nem, de az apja igen. De aztán az anyja is és lett ebből minden bonyodalom. Más fiú is jött a képbe, de tudta hogy engem szeret. Aztán együttlehettünk újra, de ez után mindig bennem volt a félelem, hogy mire hazamegyek, már vége van mindennek.

Március 18-án mondtam neki, hogy két lány kikezdett velem, de nem hitt nekem. Az említett unokatestvére bekavart, mivel azt állította hogy engem ő látott két lánnyal smárolni. Írtam neki éjszaka fél órán át egy üzenetet és rájött hogy szeretem. Egész éjszaka csak sírt.

Március 26-án mondta nekem hogy egy fiú hajt rá, de kérdezgettem hogy kicsoda, hány éves, stb. És ezért azt gondolta hogy nem bízok benne. Aztán folytattuk, de meglátta hogy én egy neki nem tetszőt írtam - konkrétan a helyesírásával kapcsolatban - és ezért kicsit mérges lett rám. De elment arra a helyre, ahol először találkoztunk és odaírta egy szívbe a nevünket. Megpecsételte ezzel a szerelmünket. És ez után jön a lényeg.

Április 1. Én számítottam rá, hogy valami szakítós üzenetet fog küldeni és így is lett, de csak viccből természetesen. De előtte a buszon nem vettem őt észre, de ő nézett engem és olyan jókat mondott ez után. Éreztem hogy szeret. De az unokatestvére náluk volt és itt is bekavart. Azt mondta neki hogy azon a buszon megöleltem egy lányt, de ez nem igaz. Akkor szálltam le, amikor ő felszállt, de én csak egy haverommal voltam, semmilyen lánnyal.

Másnap, április 2. Ezen a napon ő véget vetett a kapcsolatnak, mert az anyja úgy gondolta hogy én csak lefeküdni akarok vele. De ez nem igaz. Aztán hétfőn reggel írta, hogy nem kell sírnom, mert az anyja rájött hogy szeretem és bocsánatot kér tőlem. De mire hazaértem, láttam hogy az apja sem kedvel már. Veszekedtek, de az anyja kiállt értünk. Az apjával beszéltem MSN-en, azt mondta hogy április elején, május végén fogja engedni hogy beszéljen velem a lánya, de addig nem. De azt mondta hogy lehet már a hétvégén engedi, vagy akár a héten. De nem így lett.

Április 7-én írta az apja Facebookon hogy gondolkozott és nem akarja hogy a lánya lekösse magát, hadd ismerkedjen még. És persze hogy tudja mire megy ki a játék. Nem nagyon tudtam mit tegyek.

Másnap, április 8. Ezen a napon azt mondta hogy túllépett rajtam, de még szeret. Elkövettem egy nagy hibát, mégpedig azt, hogy felhívtam a szüleit telefonon. Nem igazán akartak meghallgatni, sőt ők ezt zaklatásnak vették és még a rendőrség is szóba került. A barátnőm azt mondta hogy ne zaklassam a szüleit többé, mert akkor ő sem fog szólni az érdekünkben. Ezután szólt, de nem engedtek meg semmit, lehet a telefon miatt. Azt mondták, még fiatal, hadd tanuljon és majd 16 éves korában megkeres. Addig még van több, mint 2 év. Az rengeteg idő és félek hogy kialszik addigra a szerelem. Azt mondta hogy ne írjak már neki. tervezek még írni egy hosszú búcsúlevelet, ami a szüleinek is szól, hátha ettől hisznek nekem. Szörnyű dolog ez, hogy csak azért kell szakítanunk, mert nem hisznek nekem és rosszakat feltételeznek rólam. És ez a szerelem rovására is megy majd idővel. Olyan rossz ez, hogy még csak nem is beszélhetek vele. Ez nem gátolja a tanulásban szerintem, nem beszélnénk állandóan nyilván.

Van valami ötletetek hogy hogyan tudnám a szüleivel megértetni hogy én szeretem a lányukat és nem csak lefeküdni akarok vele? Arra gondoltam, hogy elmegyek a házukhoz és ha jön a barátnőm akkor beszélek vele vagy valami.

Várom az ötleteket!

Akarná ő is, de hiába. Tiltják. Még túl kicsi. Csak attól félek hogy a nagy hiányban beleszeret másba.

A búcsúüzenet meg inkább egy kérvény lett, mert elmagyarázom benne az igazat és kérem hogy ne tiltsák el tőlem.