Miért van az, hogy mindig a legtaplóbb, bunkó, k*csögnek vannak a legaranyosabb barátnői?

A "mindig" erős túlzás, és különben is, eléggé korosztályfüggő a dolog. A tizenéveseknél és az ostobább huszonéveseknél talán sűrűbben előfordul, hogy taplókkal állnak össze. De amelyik "nő" (igen, így, idézőjelben) ilyen fickóval szórakozik, az szvsz meg is érdemli a sorsát. Egyébként talán azzal hozható összefüggésbe a dolog, hogy a nők "ösztönösen" az olyan pasikat keresik, akikre támaszkodhatnak, akik elvileg jó "megtermékenyítők" lehetnek - vagyis az "alfahímeket". Hogy aztán sokan összekeverik az erőt és a bunkóságot, az már más kérdés. Aki pedig képes esetleg évekig szenvedni egy olyan pasi mellett, aki bunkón bánik vele, az meg is érdemli. Nekem volt olyan lány ismerősöm, akivel a barátja a fülem hallatára úgy beszélt, mint a kutyával, a lány mégis szinte istenítette őt. Én csak hallgattam, de magamban azt gondoltam, na, ha én nő lennék, és velem így beszélne egy pasi, nem tolerálnám. De hát vannak ilyen mazochisták, akiknek ez kell.